| 1. | Lőn pedig, mikor meghallotta Szanballat, hogy mi építjük a kőfalat, haragra gerjede, és felette igen bosszankodék, és gúnyolá a zsidókat, |
| 2. | És szóla az ő atyjafiai és a samáriai sereg előtt, és ezt mondá: Mit művelnek e nyomorult zsidók? Vajon megengedik-e ezt nekik? Talán áldozni fognak? Hát bevégezik ma? Avagy megelevenítik a köveket a porhalmazból, holott azok elégtek?! |
| 3. | Az ammonita Tóbiás pedig mellette [állván], mondá: Bármit építsenek, ha egy róka lép fel reá, összezúzza köveiknek falát. |
| 4. | Halld meg, oh mi Istenünk, hogy csúffá lettünk, fordítsad gyalázásukat az ő fejükre, és add őket prédára a rabságnak földjében! |
| 5. | Ne fedezd el az ő hamisságukat és az ő bűnük a te orcád elől el ne töröltessék, mert [téged] bosszantának az építők előtt! |
| 6. | És építők a falat annyira, hogy elkészült az egész fal félmagasságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott. |
| 7. | Mikor pedig meghallotta Szanballat és Tóbiás, továbbá az arábiabeliek, az ammoniták és az asdódeusok, hogy javítgattatnak Jeruzsálem kőfalai, és hogy a törések betömése megkezdődött, felette nagy haragra gerjedének, |
| 8. | És összeesküvének mindnyájan egyenlő akarattal, hogy eljőnek Jeruzsálemet megostromolni és [népét] megrémíteni. |
| 9. | De mi imádkozánk a mi Istenünkhöz, és állítánk ellenük őrséget nappal és éjjel, mivelhogy féltünk tőlük. |
| 10. | És mondák a zsidók: Fogytán van ereje a teherhordónak, a rom pedig sok, és mi képtelenek vagyunk építeni a kőfalat. |
| 11. | A mi ellenségeink pedig ezt mondották: Ingyen se tudják meg, se ne lássák, míg közikbe bemegyünk és őket leöljük, és megszüntetjük a munkát. |
| 12. | És lőn, hogy eljöttek hozzánk mindenfelől a zsidók, akik őmellettük laknak vala, és nekünk tízszer is mondották: Térjetek haza! |
| 13. | Azért állítám a hely alsó és nyílt részeire a kőfal mögé, odaállítám a népet nemzetségek szerint, fegyvereikkel, dárdáikkal és kézíveikkel. |
| 14. | És körültekintvén, fölkeltem és így szóltam az elöljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: Ne féljetek tőlük! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek, és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért! |
| 15. | És lőn, hogy meghallották a mi ellenségeink, hogy megtudtuk [az ő szándékukat], és hogy Isten semmivé tette az ő tanácsukat: megtérénk mi mindnyájan a kőfalhoz, ki-ki az ő munkájához; |
| 16. | De azon naptól fogva legényeim egyik része munkálkodik vala, a másik része pedig tart vala dárdákat, pajzsokat, kézíveket és páncélokat, és a fejedelmek ott állának az egész Júda háznépe mögött. |
| 17. | A kőfalon munkálkodók közül a tehernek hordói egyik kezükkel, amely a munkát végezé, rakodának, másik kezük pedig a fegyvert tartja vala, |
| 18. | Akik pedig építének, azoknak fegyverük derekukra vala felkötve, és így építének; a trombitás pedig mellettem állt. |
| 19. | És így szóltam az elöljárókhoz, a főemberekhez és a többi néphez: A munka felette sok és messzeterjedő, és mi elszéledvén a kőfalon, egymástól messze esünk; |
| 20. | Azért oda gyűljetek hozzánk, hol a trombita szavát hallándjátok, a mi Istenünk hadakozik értünk! |
| 21. | Ekképpen munkálkodunk vala; és [legényeimnek] fele dárdákat tart vala hajnalhasadtától fogva mind a csillagoknak feltámadásáig. |
| 22. | Ugyanekkor megparancsolám a népnek, hogy minden ember legényével Jeruzsálemben háljon, hogy éjszaka őrködjenek felettünk és nappal dolgozzanak. |
| 23. | És sem én, sem az én atyámfiai, sem legényeim, sem az őrizők, akik énutánam valának, nem vetjük vala le ruháinkat; ki-ki csak mosódáskor teszi vala le fegyverét. |