| 1. | És lőn, hogy mikor meghallá Szanballat, Tóbiás, az arábiabeli Gesem és a mi többi ellenségeink, hogy megépítettem a kőfalat, s hogy nem maradt azon semmi romlás, jóllehet még az ideig ajtókat nem állíttattam a kapukra, |
| 2. | Külde Szanballat és Gesem hozzám ilyen üzenettel: Jer és találkozzunk a faluk [egyikében], az Onó völgyében; holott ők gonoszt gondoltak ellenem. |
| 3. | Küldék azért követeket hozzájuk ilyen üzenettel: Nagy dolgot cselekszem én, azért nem mehetek alá; megszűnnék e munka, ha attól eltávozván, hozzátok mennék. |
| 4. | És küldének hozzám ilyen módon négy ízben, és én ilyen módon felelék nekik. |
| 5. | Küldé továbbá hozzám Szanballat ilyen módon ötödször az ő legényét, akinek kezében egy felnyitott levél vala, |
| 6. | Melyben ez vala írva: A szomszéd népek közt ez a hír, és Gasmu is mondja, hogy te és a zsidók pártot akartok ütni, annak okáért építed te a kőfalat, és hogy te leszel az ő királyuk e beszédek szerint. |
| 7. | Sőt, még prófétákat is rendelél, akik hirdetnék tefelőled Jeruzsálemben, ezt mondván: Király van Júdában! És most e dolgoknak híre a királyhoz is elérkezik, annak okáért jer és tanácskozzunk együtt! |
| 8. | Én pedig küldék őhozzá ilyen üzenettel: Nem történt semmi olyan, aminőt te mondasz, hanem csak magadtól gondoltad mindazt a te szívedben. |
| 9. | Mert mindezek el akarnak vala minket rettenteni, ezt mondván: Leveszik kezüket a munkáról és az félben marad! Azért hát, [oh Uram], erősítsd meg az én kezeimet! |
| 10. | És én elmentem Semájának, a Delája fiának házába, aki Mehétabeél fia vala, és őt bezárkózva [találtam], és monda: Menjünk az Isten házába, a templom belsejébe, és zárjuk be a templomnak ajtajait, mert eljőnek, hogy megöljenek téged, és pedig éjjel jőnek el, hogy megöljenek. |
| 11. | Én pedig mondék: Avagy ily férfiúnak, mint én vagyok, [illik]-e futni? Hát ilyen lévén, mint én, beléphet-e valaki a templomba élvén? Nem megyek! |
| 12. | És megismerém, hogy nem az Isten küldötte őt, hanem azt a próféciát azért mondá nekem, mert Tóbiás és Szanballat felbérelték őt. |
| 13. | Azért vala pedig felbérelve, hogy én megrettenjek, és akképpen cselekedvén vétkezzem, hogy így rossz híremet költhessék és rágalmazhassanak. |
| 14. | Emlékezzél meg, én Istenem, Tóbiásról és Szanballatról ezen cselekedeteik szerint, és a jövendőmondó Noádja asszonyról és a többi jövendőmondókról is, akik rémítgetének engem. |
| 15. | Elvégezteték pedig a kőfal elul hónap huszonötödik napján, ötvenkét nap alatt. |
| 16. | És lőn, hogy midőn meghallák minden mi ellenségeink, megfélemlének minden pogányok, akik körültünk valának, és igen összeestek a saját szemeikben, és megismerék, hogy a mi Istenünktől vitetett végbe e munka. |
| 17. | E napokban is sok levelet küldének némely zsidó elöljárók Tóbiásnak, és viszont Tóbiástól sok jöve hozzájuk. |
| 18. | Mert sokan Júdában őhozzá esküdtek, mivelhogy ő veje vala Sekániának, az Arah fiának, és Jóhanán, az ő fia, Mesullámnak, a Berékia fiának leányát vette volt el. |
| 19. | Sőt még jó szándékait is emlegetik vala előttem, és az én beszédeimet megvivék neki. Leveleket pedig Tóbiás [folyton] küldött, hogy engem elrettentene. |