| 1. | Azután ugyanezen hónak huszonnegyedik napján egybegyűlének Izrael fiai és böjtölének, gyászba öltözvén és port hintvén fejükre. |
| 2. | És elválának az Izrael magvából valók minden idegenektől, és előállván, vallást tőnek az ő bűneikről és atyáik hamisságairól. |
| 3. | És megállának helyükön, és olvasának az Úrnak, az ő Istenüknek törvénye könyvéből a nap negyedrésze alatt, negyedrésze alatt pedig vallást tőnek és leborulának az Úr előtt, az ő Istenük előtt. |
| 4. | És felálla a léviták emelvényére Jésua, Báni, Kadmiel, Sebánia, Bunni, Serébia, Báni és Kenáni, és kiáltának nagy fennszóval az Úrhoz, az ő Istenükhöz. |
| 5. | És mondának a léviták, Jésua, Kadmiel, Báni, Hasabnéja, Serébia, Hódija, Sebánia, Petáhia: Nosza, áldjátok az Urat, a ti Isteneteket öröktől fogva mindörökké! És áldják a te dicsőséges nevedet, mely magasabb minden áldásnál és dicséretnél! |
| 6. | Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt, és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le. |
| 7. | Te vagy az Úr, az Isten, aki választottad Ábrámot, és kihozád őt a káldeusoknak Úr [nevű városából], és nevezéd őt Ábrahámnak. |
| 8. | És találád az ő szívét hűnek teelőtted, és szerzél vele szövetséget, hogy adod a kananeusok, hitteusok, emoreusok, perizeusok, jebuzeusok, girgazeusok földjét, hogy adod az ő magvának; és megteljesítéd beszédeidet, mert igaz vagy te! |
| 9. | Megtekintéd annak felette a mi atyáinknak Egyiptomban való nyomorúságát, és az ő kiáltásukat meghallád a Vörös-tengernél, |
| 10. | És tevél jeleket és csodákat a fáraón és minden szolgáin és földének egész népén, mert tudtad, hogy kevélyen cselekedtek a te néped ellen; és szerzél magadnak nevet, mint e mai napság [is] van. |
| 11. | És a tengert kétfelé választád őelőttük, és szárazon menének át a tenger közepén, üldözőiket pedig mélységbe borítád, mint követ nagy vizekbe. |
| 12. | És felhőnek oszlopában vezetéd őket nappal, s tűznek oszlopában éjjel, hogy megvilágosítsd nekik az utat, melyen menjenek. |
| 13. | És a Sínai-hegyre leszállál, s szólál velük az égből, s adál nekik helyes végzéseket, igaz törvényeket, jó rendeléseket és parancsolatokat. |
| 14. | A te szent szombatodat is megjelentéd nekik, és parancsolatokat, rendeléseket és törvényt parancsolál nekik szolgád, Mózes által. |
| 15. | És kenyeret az égből adál nekik éhségükben, és vizet a kősziklából hozál ki nekik szomjúságukban; és mondád nekik, hogy menjenek be és bírják a földet, melyre nézve fölemelted kezedet, hogy nekik adod. |
| 16. | Ők pedig, a mi atyáink, felfuvalkodának, és megkeményíték nyakukat, és nem hallgaták parancsolataidat, |
| 17. | És vonakodának engedelmeskedni, és meg nem emlékezének a te csodatételeidről, amelyeket velük cselekedtél, hanem megkeményíték nyakukat, és [arra] adák fej[ük]et, hogy visszatérnek rabságukba az ő makacskodásukban; de te bűnbocsánatnak Istene vagy, könyörülő és irgalmas, hosszútűrő és nagy kegyelmességű, és el nem hagytad őket. |
| 18. | Sőt még borjúképet is csinálának maguknak, és ezt mondják: Ez a te Istened, aki kihozott téged Egyiptomból! – és nagy bosszúsággal illettek téged, |
| 19. | És te nagy irgalmasságodban nem hagyád el őket a pusztában; a felhőnek oszlopa nem távozék el felőlük nappal, hogy vezérlené őket az úton, és a tűznek oszlopa éjjel, hogy világítana nekik az úton, melyen menének. |
| 20. | És a te jó lelkedet adád nekik, hogy őket oktatná, és mannádat nem vonád meg szájuktól, s vizet adál nekik szomjúságukban. |
| 21. | És negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában, fogyatkozásuk nem vala, ruháik el nem nyűttenek, és lábaik meg nem dagadának. |
| 22. | Adál annak felette nekik országokat és népeket, és elosztád ezeket határuk szerint, és ők elfoglalák Sihón földjét, és Hesbon királyának földjét, és Ógnak, Básán királyának földjét. |
| 23. | Fiaikat pedig megsokasítád, mint az ég csillagait, és bevivéd őket a földre, mely felől megmondád atyáiknak, hogy bemennek arra, hogy bírják azt. |
| 24. | És bemenének a fiak és elfoglalák a földet, és megalázád előttük a földnek lakóit, a kananeusokat, s kezükbe adád őket, mind királyaikat, mind a föld népeit, hogy cselekedjenek velük kedvük szerint. |
| 25. | És megvevének erős városokat és kövér földet, s elfoglalának minden jóval teljes házakat, kőből vágott kutakat, szőlős és olajfás kerteket és sok gyümölcsfát, s evének és megelégedének és meghízának, s gyönyörködének a te nagy jóvoltodban. |
| 26. | Makacskodának pedig, és pártot ütének ellened, és veték törvényedet hátuk mögé, prófétáidat is meggyilkolák, akik bizonyságot tőnek ellenük, hogy őket tehozzád térítenék, és nagy bosszúsággal illettek téged. |
| 27. | Annak okáért adád őket nyomorgatóik kezébe, és megnyomorgaták őket; de nyomorúságuk idején hozzád kiáltának, és te az égből meghallgatád, és nagy irgalmasságod szerint adál nekik szabadítókat, és megszabadíták őket nyomorgatóik kezéből. |
| 28. | És mikor megnyugodtak vala, ismét gonoszt cselekvének előtted, és te átadád őket ellenségeik kezébe, akik uralkodának rajtuk; s midőn ismét hozzád kiáltának, te az égből meghallgatád és megszabadítád őket irgalmasságod szerint sokszor. |
| 29. | És bizonyságot tevél ellenük, hogy visszatérítsd őket törvényedhez, de ők felfuvalkodának, s nem hallgaták parancsolataidat, és végzéseid ellen vétkezének, melyeket ha valaki megtart, él azok által; és makacskodva hátat fordítának, s nyakukat megkeményíték, és nem engedelmeskedének. |
| 30. | És mégis meghosszabbítád felettük [kegyelmedet] sok esztendőkön át, s bizonyságot tevél ellenük lelkeddel prófétáid által, de nem figyelmezének; annak okáért adád őket a föld népeinek kezébe. |
| 31. | De nagy irgalmasságod szerint meg nem emésztéd őket, sem el nem hagyád őket, mert te könyörülő és irgalmas Isten vagy. |
| 32. | Most annak okáért, oh mi Istenünk, nagy, erős és rettenetes Isten, aki megőrized a szövetséget és irgalmasságot, ne legyen kicsiny előtted mindaz a nyomorúság, amely utolért minket, királyainkat, fejedelmeinket, papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat és egész népedet, Asszíria királyainak napjaitól fogva mind e mai napig. |
| 33. | Hiszen te igaz vagy mindenekben, valamelyek reánk jövének; mert te igazságot műveltél, mi pedig hamisságot cselekvénk! |
| 34. | Hiszen a mi királyaink, fejedelmeink, papjaink és atyáink nem cselekedték törvényedet és nem figyelmeztek parancsolataidra és bizonyságtételeidre, melyek által bizonyságot tettél őellenük; |
| 35. | És ők az ő országukban s a te nagy jóvoltodban, mellyel megáldád őket, s a széles és kövér földön, melyet nekik adál, nem akartak szolgáid lenni, és nem tértek meg gonosz cselekedeteikből. |
| 36. | És íme, mi most szolgák vagyunk azon a földön, melyet a mi atyáinknak adál, hogy ennék annak gyümölcsét és javát, íme, mi szolgák vagyunk azon; |
| 37. | És termését bőven hozza a királyoknak, akiket fölibünk helyezél a mi bűneinkért, s testeinken uralkodnak és barmainkon az ő kedvük szerint; és mi nagy nyomorúságban vagyunk! |
| 38. | És mindemellett mi erős kötést szerzénk, és azt aláírtuk, melyet megpecsételének a mi fejedelmeink, lévitáink és papjaink. |