| 1. | Miriám pedig és Áron szólának Mózes ellen a kúsita asszony miatt, akit feleségül vőn, mert kúsita asszonyt vett vala feleségül. |
| 2. | És mondának: Avagy csak Mózes által szólott-e az Úr? Avagy nem szólott-e miáltalunk is? És meghallá az Úr. |
| 3. | (Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, akik e föld színén vannak.) |
| 4. | Mindjárt monda azért az Úr Mózesnak, Áronnak és Miriámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezetnek sátorába; és kimenének ők hárman. |
| 5. | Akkor leszálla az Úr felhőnek oszlopában, és megálla a sátornak nyílásánál, és szólítá Áront és Miriámot, és kimenének mindketten. |
| 6. | És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal. |
| 7. | Nem így az én szolgámmal, Mózessel, aki az én egész házamban hű. |
| 8. | Szemtől szembe szólok ővele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen? |
| 9. | És felgyullada az Úr haragja őreájuk, és elméne. |
| 10. | És a felhő is eltávozék a sátor fölül, és íme, Miriám poklos vala, [fehér], mint a hó; és rátekinte Áron Miriámra, és íme, poklos vala. |
| 11. | Monda azért Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne tulajdonítsad nekünk e bűnt, mert bolondul cselekedtünk és vétkeztünk! |
| 12. | Kérlek, ne legyen olyan [Miriám], mint a holt, amelynek húsa félig megemésztetik, mikor kijő az ő anyjának méhéből. |
| 13. | Kiálta azért Mózes az Úrhoz, mondván: Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt! |
| 14. | Az Úr pedig monda Mózesnek: Ha csak az atyja pökött volna is az ő orcájára, avagy nem kellene-e szégyenkeznie hetednapig? Rekesztessék ki hét napig a táboron kívül, és azután hívassék vissza. |
| 15. | Kirekeszteték azért Miriám a táboron kívül hét napig. És a nép nem indula tovább, míg vissza [nem] hívaték Miriám. |