Miriám poklossá lesz Mózes ellen való beszédéért

1. Miriám pedig és Áron szólának Mózes ellen a kúsita asszony miatt, akit feleségül vőn, mert kúsita asszonyt vett vala feleségül.
2. És mondának: Avagy csak Mózes által szólott-e az Úr? Avagy nem szólott-e miáltalunk is? És meghallá az Úr.
3. (Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, akik e föld színén vannak.)
4. Mindjárt monda azért az Úr Mózesnak, Áronnak és Miriámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezetnek sátorába; és kimenének ők hárman.
5. Akkor leszálla az Úr felhőnek oszlopában, és megálla a sátornak nyílásánál, és szólítá Áront és Miriámot, és kimenének mindketten.
6. És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal.
7. Nem így az én szolgámmal, Mózessel, aki az én egész házamban hű.
8. Szemtől szembe szólok ővele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen?
9. És felgyullada az Úr haragja őreájuk, és elméne.
10. És a felhő is eltávozék a sátor fölül, és íme, Miriám poklos vala, [fehér], mint a hó; és rátekinte Áron Miriámra, és íme, poklos vala.
11. Monda azért Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne tulajdonítsad nekünk e bűnt, mert bolondul cselekedtünk és vétkeztünk!
12. Kérlek, ne legyen olyan [Miriám], mint a holt, amelynek húsa félig megemésztetik, mikor kijő az ő anyjának méhéből.
13. Kiálta azért Mózes az Úrhoz, mondván: Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!
14. Az Úr pedig monda Mózesnek: Ha csak az atyja pökött volna is az ő orcájára, avagy nem kellene-e szégyenkeznie hetednapig? Rekesztessék ki hét napig a táboron kívül, és azután hívassék vissza.
15. Kirekeszteték azért Miriám a táboron kívül hét napig. És a nép nem indula tovább, míg vissza [nem] hívaték Miriám.