A nép zúgolódásának bűntetése

1. És felemelé szavát az egész gyülekezet, és síra a nép azon az éjszakán.
2. És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izrael fiai, és monda nekik az egész gyülekezet: Vajha meghaltunk volna Egyiptom földjén! Vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk!
3. Miért is visz be minket az Úr arra a földre? Hogy fegyver miatt hulljunk el? Feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-e nekünk visszatérnünk Egyiptomba?
4. És mondának egymásnak: Szerezzünk előttünk járót, és térjünk vissza Egyiptomba.
5. Akkor arccal leborulának Mózes és Áron Izrael fiai gyülekezetének egész községe előtt.
6. Józsué pedig, a Nún fia és Káleb, a Jefunné fia, akik a földnek kémlelői közül valók valának, meghasogaták ruháikat,
7. És szólának Izrael fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld.
8. Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nekünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld.
9. Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől, mert ők nekünk [csak olyanok, mint a] kenyér; eltávozott tőlük az ő oltalmuk, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlük!
10. Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze őket, megjelenék az Úrnak dicsősége a gyülekezet sátorában Izrael minden fiának.
11. És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nekem, mindama csodatételeim mellett sem, amelyeket cselekedtem közöttük?
12. Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket; téged pedig nagy néppé teszlek és őnálánál erősebbé.
13. És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az egyiptombeliek (mert közülük hoztad fel e népet a te hatalmad által),
14. Elmondják majd e föld lakosainak, akik hallották, hogy te, Uram, e nép között vagy, hogy szemtől szembe megjelentetted magadat te, Uram, és hogy a te felhőd megállott őrajtuk, és felhőoszlopban jársz te őelőttük nappal, éjjel pedig tűzoszlopban.
15. Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, amelyek hallották a te híredet, mondván:
16. Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, amely felől megesküdött nekik, azért öldöste le őket a pusztában.
17. Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, amiképpen szólottál, mondván:
18. Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de [a bűnöst] nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad- és negyedíziglen.
19. Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, amiképpen megbocsátottál e népnek Egyiptomtól fogva mindeddig.
20. És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.
21. De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet,
22. Hogy mindazok az emberek, akik látták az én dicsőségemet és csodáimat, amelyeket cselekedtem Egyiptomban és e pusztában, és megkísértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak,
23. Nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közül, akik gyaláztak engem.
24. De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem őt arra a földre, amelyre bement vala, és örökségül bírja azt az ő magva.
25. De amálek és kananeus lakik a völgyben; holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába, a Vörös-tenger útján.
26. Szóla annak felette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
27. Meddig [tűrjek] e gonosz gyülekezetnek, amely zúgolódik ellenem? Hallottam Izrael fiainak zúgolódásait, akik zúgolódnak ellenem!
28. Mondd meg nekik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy éppen úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az én füleim hallására!
29. E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, éspedig mindazok, akik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húszesztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok ellenem.
30. És nem mentek be arra a földre, amelyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket, Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve.
31. De kicsinyeiteket, akik felől azt mondtátok, hogy prédára lesznek, őket beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet megutáltatok.
32. A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el.
33. A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásaitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában.
34. A napok száma szerint, amelyeken megkémleltétek a földet ([tudniillik] negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendő), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat.
35. Én, az Úr, szólottam. Bizonyára ezt művelem az egész gonosz gyülekezettel, amely összegyülekezett vala ellenem; ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg.
36. A férfiak azért, akiket elküldött vala Mózes a földnek megkémlelésére, és visszatérének és felzúdíták ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztvén arról a földről;
37. Azok a férfiak azért, akik rossz hírt terjesztének a földről, meghalának az Úr előtt csapás által.
38. [Csak] Józsué, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, maradának életben ama férfiak közül, akik mentek vala a földet megkémlelni.
39. Amint pedig elbeszélé Mózes e beszédeket Izrael fiainak, a nép felette igen keserge.
40. És felkelének reggel, és felmenének a hegy tetejére, mondván: Íme, készek vagyunk elmenni a helyre, amelyről szólott az Úr, mert vétkeztünk.
41. És monda Mózes: Miért hágjátok át ilyen módon az Úr akaratát, holott nem sikerülhet az [nektek]?
42. Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az Úr, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek előtt.
43. Mert az amálek és a kananeus van ott előttetek, és fegyver által hulltok el. Mivelhogy elfordultatok az Úrtól, nem is lesz az Úr veletek.
44. Mindazáltal merészkedének felmenni a hegy tetejére, de az Úr szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdulának a táborból.
45. Alászálla azért az amálek és a kananeus, aki lakik vala azon a hegyen, és megverék őket, és vágák őket mind Hormáig.