| 1. | És felemelé szavát az egész gyülekezet, és síra a nép azon az éjszakán. |
| 2. | És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izrael fiai, és monda nekik az egész gyülekezet: Vajha meghaltunk volna Egyiptom földjén! Vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk! |
| 3. | Miért is visz be minket az Úr arra a földre? Hogy fegyver miatt hulljunk el? Feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-e nekünk visszatérnünk Egyiptomba? |
| 4. | És mondának egymásnak: Szerezzünk előttünk járót, és térjünk vissza Egyiptomba. |
| 5. | Akkor arccal leborulának Mózes és Áron Izrael fiai gyülekezetének egész községe előtt. |
| 6. | Józsué pedig, a Nún fia és Káleb, a Jefunné fia, akik a földnek kémlelői közül valók valának, meghasogaták ruháikat, |
| 7. | És szólának Izrael fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld. |
| 8. | Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nekünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld. |
| 9. | Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől, mert ők nekünk [csak olyanok, mint a] kenyér; eltávozott tőlük az ő oltalmuk, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlük! |
| 10. | Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze őket, megjelenék az Úrnak dicsősége a gyülekezet sátorában Izrael minden fiának. |
| 11. | És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nekem, mindama csodatételeim mellett sem, amelyeket cselekedtem közöttük? |
| 12. | Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket; téged pedig nagy néppé teszlek és őnálánál erősebbé. |
| 13. | És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az egyiptombeliek (mert közülük hoztad fel e népet a te hatalmad által), |
| 14. | Elmondják majd e föld lakosainak, akik hallották, hogy te, Uram, e nép között vagy, hogy szemtől szembe megjelentetted magadat te, Uram, és hogy a te felhőd megállott őrajtuk, és felhőoszlopban jársz te őelőttük nappal, éjjel pedig tűzoszlopban. |
| 15. | Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, amelyek hallották a te híredet, mondván: |
| 16. | Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, amely felől megesküdött nekik, azért öldöste le őket a pusztában. |
| 17. | Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, amiképpen szólottál, mondván: |
| 18. | Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de [a bűnöst] nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad- és negyedíziglen. |
| 19. | Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, amiképpen megbocsátottál e népnek Egyiptomtól fogva mindeddig. |
| 20. | És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint. |
| 21. | De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet, |
| 22. | Hogy mindazok az emberek, akik látták az én dicsőségemet és csodáimat, amelyeket cselekedtem Egyiptomban és e pusztában, és megkísértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak, |
| 23. | Nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közül, akik gyaláztak engem. |
| 24. | De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem őt arra a földre, amelyre bement vala, és örökségül bírja azt az ő magva. |
| 25. | De amálek és kananeus lakik a völgyben; holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába, a Vörös-tenger útján. |
| 26. | Szóla annak felette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: |
| 27. | Meddig [tűrjek] e gonosz gyülekezetnek, amely zúgolódik ellenem? Hallottam Izrael fiainak zúgolódásait, akik zúgolódnak ellenem! |
| 28. | Mondd meg nekik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy éppen úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az én füleim hallására! |
| 29. | E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, éspedig mindazok, akik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húszesztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok ellenem. |
| 30. | És nem mentek be arra a földre, amelyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket, Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve. |
| 31. | De kicsinyeiteket, akik felől azt mondtátok, hogy prédára lesznek, őket beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet megutáltatok. |
| 32. | A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el. |
| 33. | A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásaitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában. |
| 34. | A napok száma szerint, amelyeken megkémleltétek a földet ([tudniillik] negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendő), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat. |
| 35. | Én, az Úr, szólottam. Bizonyára ezt művelem az egész gonosz gyülekezettel, amely összegyülekezett vala ellenem; ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg. |
| 36. | A férfiak azért, akiket elküldött vala Mózes a földnek megkémlelésére, és visszatérének és felzúdíták ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztvén arról a földről; |
| 37. | Azok a férfiak azért, akik rossz hírt terjesztének a földről, meghalának az Úr előtt csapás által. |
| 38. | [Csak] Józsué, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, maradának életben ama férfiak közül, akik mentek vala a földet megkémlelni. |
| 39. | Amint pedig elbeszélé Mózes e beszédeket Izrael fiainak, a nép felette igen keserge. |
| 40. | És felkelének reggel, és felmenének a hegy tetejére, mondván: Íme, készek vagyunk elmenni a helyre, amelyről szólott az Úr, mert vétkeztünk. |
| 41. | És monda Mózes: Miért hágjátok át ilyen módon az Úr akaratát, holott nem sikerülhet az [nektek]? |
| 42. | Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az Úr, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek előtt. |
| 43. | Mert az amálek és a kananeus van ott előttetek, és fegyver által hulltok el. Mivelhogy elfordultatok az Úrtól, nem is lesz az Úr veletek. |
| 44. | Mindazáltal merészkedének felmenni a hegy tetejére, de az Úr szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdulának a táborból. |
| 45. | Alászálla azért az amálek és a kananeus, aki lakik vala azon a hegyen, és megverék őket, és vágák őket mind Hormáig. |