1. |
És felemelé szavát az egész gyülekezet, és síra a nép azon az éjszakán.
|
2. |
És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izrael fiai, és monda nekik az egész gyülekezet: Vajha meghaltunk volna Egyiptom földjén! Vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk!
|
3. |
Miért is visz be minket az Úr arra a földre? Hogy fegyver miatt hulljunk el? Feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-e nekünk visszatérnünk Egyiptomba?
|
4. |
És mondának egymásnak: Szerezzünk előttünk járót, és térjünk vissza Egyiptomba.
|
5. |
Akkor arccal leborulának Mózes és Áron Izrael fiai gyülekezetének egész községe előtt.
|
6. |
Józsué pedig, a Nún fia és Káleb, a Jefunné fia, akik a földnek kémlelői közül valók valának, meghasogaták ruháikat,
|
7. |
És szólának Izrael fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld.
|
8. |
Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nekünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld.
|
9. |
Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől, mert ők nekünk [csak olyanok, mint a] kenyér; eltávozott tőlük az ő oltalmuk, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlük!
|
10. |
Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze őket, megjelenék az Úrnak dicsősége a gyülekezet sátorában Izrael minden fiának.
|
11. |
És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nekem, mindama csodatételeim mellett sem, amelyeket cselekedtem közöttük?
|
12. |
Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket; téged pedig nagy néppé teszlek és őnálánál erősebbé.
|
13. |
És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az egyiptombeliek (mert közülük hoztad fel e népet a te hatalmad által),
|
14. |
Elmondják majd e föld lakosainak, akik hallották, hogy te, Uram, e nép között vagy, hogy szemtől szembe megjelentetted magadat te, Uram, és hogy a te felhőd megállott őrajtuk, és felhőoszlopban jársz te őelőttük nappal, éjjel pedig tűzoszlopban.
|
15. |
Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, amelyek hallották a te híredet, mondván:
|
16. |
Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, amely felől megesküdött nekik, azért öldöste le őket a pusztában.
|
17. |
Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, amiképpen szólottál, mondván:
|
18. |
Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de [a bűnöst] nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad- és negyedíziglen.
|
19. |
Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, amiképpen megbocsátottál e népnek Egyiptomtól fogva mindeddig.
|
20. |
És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.
|
21. |
De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet,
|
22. |
Hogy mindazok az emberek, akik látták az én dicsőségemet és csodáimat, amelyeket cselekedtem Egyiptomban és e pusztában, és megkísértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak,
|
23. |
Nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közül, akik gyaláztak engem.
|
24. |
De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem őt arra a földre, amelyre bement vala, és örökségül bírja azt az ő magva.
|
25. |
De amálek és kananeus lakik a völgyben; holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába, a Vörös-tenger útján.
|
26. |
Szóla annak felette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
|
27. |
Meddig [tűrjek] e gonosz gyülekezetnek, amely zúgolódik ellenem? Hallottam Izrael fiainak zúgolódásait, akik zúgolódnak ellenem!
|
28. |
Mondd meg nekik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy éppen úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az én füleim hallására!
|
29. |
E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, éspedig mindazok, akik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húszesztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok ellenem.
|
30. |
És nem mentek be arra a földre, amelyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket, Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve.
|
31. |
De kicsinyeiteket, akik felől azt mondtátok, hogy prédára lesznek, őket beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet megutáltatok.
|
32. |
A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el.
|
33. |
A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásaitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában.
|
34. |
A napok száma szerint, amelyeken megkémleltétek a földet ([tudniillik] negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendő), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat.
|
35. |
Én, az Úr, szólottam. Bizonyára ezt művelem az egész gonosz gyülekezettel, amely összegyülekezett vala ellenem; ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg.
|
36. |
A férfiak azért, akiket elküldött vala Mózes a földnek megkémlelésére, és visszatérének és felzúdíták ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztvén arról a földről;
|
37. |
Azok a férfiak azért, akik rossz hírt terjesztének a földről, meghalának az Úr előtt csapás által.
|
38. |
[Csak] Józsué, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, maradának életben ama férfiak közül, akik mentek vala a földet megkémlelni.
|
39. |
Amint pedig elbeszélé Mózes e beszédeket Izrael fiainak, a nép felette igen keserge.
|
40. |
És felkelének reggel, és felmenének a hegy tetejére, mondván: Íme, készek vagyunk elmenni a helyre, amelyről szólott az Úr, mert vétkeztünk.
|
41. |
És monda Mózes: Miért hágjátok át ilyen módon az Úr akaratát, holott nem sikerülhet az [nektek]?
|
42. |
Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az Úr, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek előtt.
|
43. |
Mert az amálek és a kananeus van ott előttetek, és fegyver által hulltok el. Mivelhogy elfordultatok az Úrtól, nem is lesz az Úr veletek.
|
44. |
Mindazáltal merészkedének felmenni a hegy tetejére, de az Úr szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdulának a táborból.
|
45. |
Alászálla azért az amálek és a kananeus, aki lakik vala azon a hegyen, és megverék őket, és vágák őket mind Hormáig.
|