| 1. | Kóré pedig, az Ichár fia, aki a Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és Dátán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, akik Rúben fiai valának, fogták magukat, |
| 2. | És támadának Mózes ellen, és [velük] Izrael fiai közül kétszáz és ötven ember, akik a gyülekezetnek fejedelmei valának, tanácsbeli híresneves emberek. |
| 3. | És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nekik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttük van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé? |
| 4. | És mikor hallá ezt Mózes, arcra borula, |
| 5. | És szóla Kórénak és az ő egész gyülekezetének, mondván: Reggel megmutatja az Úr, ki az övé és ki a szent, és kit fogadott magához; mert akit magának választott, magához fogadja azt. |
| 6. | Ezt cselekedjétek azért: Vegyetek magatoknak tömjénezőket, Kóré és az ő egész gyülekezete! |
| 7. | És tegyetek azokba tüzet, és rakjatok rá füstölőszert az Úr előtt holnap, és az a férfiú legyen szent, akit kiválaszt az Úr. Sokat tulajdonítotok magatoknak, Lévi fiai! |
| 8. | És monda Mózes Kórénak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai! |
| 9. | Avagy keveslitek-e azt, hogy titeket Izrael Istene különválasztott Izrael gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet előtt, és szolgáljatok neki? |
| 10. | És hogy magának fogadott tégedet, és minden atyádfiát, a Lévi fiait teveled, hanem még a papságot is kívánjátok? |
| 11. | Azért hát te és a te egész gyülekezeted az Úr ellen gyülekeztetek össze, mert Áron micsoda, hogy őellene zúgolódtok? |
| 12. | Elkülde azután Mózes, hogy hívják elő Dátánt és Abirámot, az Eliáb fiait. Azok pedig felelének: Nem megyünk fel! |
| 13. | Avagy kevesled-e azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában, hanem még uralkodni is akarsz rajtunk? |
| 14. | Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál be minket, sem szántóföldet és szőlőt nem adtál nekünk örökségül! Avagy ki akarod-e szúrni az emberek szemeit? Nem megyünk fel! |
| 15. | Megharaguvék azért Mózes igen, és monda az Úrnak: Ne tekints az ő áldozatukra! Egy szamarat sem vettem el tőlük, és egyet sem bántottam közülük. |
| 16. | Azután monda Mózes Kórénak: Te és a te egész gyülekezeted legyetek az Úr előtt; te és azok és Áron, holnap. |
| 17. | És ki-ki vegye az ő tömjénezőjét, és tegyetek abba füstölőszert, és vigyétek az Úr elé, ki-ki az ő tömjénezőjét; kétszáz és ötven tömjénezőt. Te is és Áron is, ki-ki az ő tömjénezőjét. |
| 18. | Vevé azért ki-ki az ő tömjénezőjét, és tevének abba tüzet, és rakának arra füstölőszert, és megállának a gyülekezet sátorának nyílása előtt, Mózes is és Áron. |
| 19. | Kóré pedig összegyűjtötte vala ellenük az egész gyülekezetet a gyülekezet sátorának nyílásához, és megjelenék az Úrnak dicsősége az egész gyülekezetnek. |
| 20. | És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: |
| 21. | Váljatok külön e gyülekezettől, hogy megemésszem őket egy szempillantásban. |
| 22. | Ők pedig arcukra borulának, és mondának: Isten, minden test lelkének Istene! Nem egy férfiú vétkezett-e, és az egész gyülekezetre haragszol-e? |
| 23. | Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván: |
| 24. | Szólj a gyülekezetnek, mondván: Menjetek el a Kóré, Dátán és Abirám hajléka mellől körös-körül. |
| 25. | Felkele azért Mózes, és elméne Dátán és Abirám felé, követék őt Izrael vénei. |
| 26. | És szóla a gyülekezetnek, mondván: Kérlek, távozzatok el ez istentelen emberek sátorai mellől, és semmit ne illessetek abból, ami az övék, hogy el ne vesszetek az ő bűneik miatt. |
| 27. | És elmenének a Kóré, Dátán és Abirám hajlékai mellől körös-körül; Dátán pedig és Abirám kimenének, megállván az ő sátoraiknak nyílásánál feleségeikkel, fiaikkal és kisdedeikkel. |
| 28. | Akkor monda Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engemet, hogy cselekedjem mind e dolgokat, hogy nem magamtól [indultam]: |
| 29. | Ha úgy halnak meg ezek, amint meghal minden [más] ember, és ha minden [más] ember büntetése szerint büntettetnek meg ezek: akkor nem az Úr küldött engemet. |
| 30. | Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja az ő száját, és elnyeli őket, és mindazt, ami az övék, és elevenen szállnak alá pokolba, akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az emberek az Urat. |
| 31. | És lőn, amint elvégezé mind e beszédeket, meghasada a föld alattuk. |
| 32. | És megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé őket és az ő háznépeiket, és minden embert, akik Kórééi valának, és minden jószágukat. |
| 33. | És alászállnak azok és mindaz, ami az övék, elevenen a pokolra, és befedezé őket a föld, és elveszének a község közül. |
| 34. | Az izraeliták pedig, akik körülöttük valának, mind elfutának azoknak kiáltására, mert azt mondják vala: Netalán elnyel minket a föld! |
| 35. | És tűz jöve ki az Úrtól, és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, akik füstölőszerekkel áldoznak vala. |
| 36. | Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván: |
| 37. | Mondd meg Eleázárnak, Áron pap fiának, hogy szedje ki a tömjénezőket a tűzből, a tüzet pedig hintsd széjjel, mert megszenteltettek a [tömjénezők]; |
| 38. | Ezeknek tömjénezői, akik a maguk lelke ellen vétkeztek. És csináljanak azokból vékonyra vert lapokat az oltár beborítására. Mivelhogy járultak azokkal az Úr elé, és megszenteltettek: legyenek jegyül Izrael fiainak. |
| 39. | Felszedé azért Eleázár pap a réztömjénezőket, amelyekkel a megégettek járultak vala oda, és vékonyra verette azokat az oltár beborítására. |
| 40. | Emlékeztetőül Izrael fiainak, hogy senki idegen, aki nem az Áron magvából való, ne járuljon az Úr elé füstölőszerrel füstölögtetni, hogy úgy ne járjon, mint Kóré, és mint az ő gyülekezete, amiképpen megmondotta vala neki az Úr Mózes által. |
| 41. | És másnap felzúdula Izrael fiainak egész gyülekezete Mózes ellen és Áron ellen, mondván: Ti öltétek meg az Úrnak népét! |
| 42. | Mikor pedig egybegyűle a gyülekezet Mózes ellen és Áron ellen, akkor fordulának a gyülekezet sátora felé: és íme, befedezte vala azt a felhő, és megjelenék az Úrnak dicsősége. |
| 43. | Mózes azért és Áron menének a gyülekezet sátora elé. |
| 44. | És szóla az Úr Mózesnek, mondván: |
| 45. | Menjetek ki e gyülekezet közül, hogy megemésszem őket egy szempillantásban; ők pedig orcájukra borulának. |
| 46. | És monda Mózes Áronnak: Fogd a tömjénezőt, és tégy abba tüzet az oltárról, és rakj reá füstölőszert, és vidd hamar a gyülekezethez, és végezz engesztelést értük, mert kijött az Úrtól a nagy harag, elkezdődött a csapás. |
| 47. | Vevé azért Áron [a tömjénezőt], amint mondotta vala Mózes, és futa a község közé, és íme, elkezdődött vala a csapás a nép között. És füstölő áldozatot tőn, és engesztelést szerze a népnek. |
| 48. | És megálla a megholtak között és élők között, és megszűnék a csapás. |
| 49. | És valának, akik meghaltak vala e csapás alatt, tizennégyezer-hétszázan; azokon kívül, akik meghaltak vala a Kóré dolgáért. |
| 50. | És visszatére Áron Mózeshez a gyülekezet sátorának nyílásához. Így szűnék meg a csapás. |