Áron vesszeje kivirágzik

1. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2. Szólj Izrael fiainak, és végy tőlük egy-egy vesszőt az ő atyáiknak háza szerint; az ő atyáik házának valamennyi fejedelmétől tizenkét vesszőt; és kinek-kinek a nevét írd fel az ő vesszejére.
3. Az Áron nevét pedig írd a Lévi vesszejére, mert egy vessző [esik] az ő atyjuk házának fejéért.
4. És tedd le azokat a gyülekezet sátorában a bizonyság [ládája] elé, ahol megjelenek nektek.
5. És lesz, hogy annak a férfiúnak vesszeje, akit elválasztok, kihajt; így hárítom el magamról Izrael fiainak zúgolódásait, amelyekkel zúgolódnak tiellenetek.
6. Szóla azért Mózes Izrael fiainak, és adtak neki mind az ő fejedelmeik egy-egy vesszőt egy-egy fejedelemért; az ő atyáiknak háza szerint tizenkét vesszőt; az Áron vesszeje is azok között a vesszők között vala.
7. És letevé Mózes a vesszőket az Úr elé a bizonyság sátorában.
8. És lőn másnap, hogy beméne Mózes a bizonyság sátorába, és íme, kihajtott vala a Lévi házából való Áronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és virágot növelt, és mandulát érlelt.
9. És kihozá Mózes mindazokat a vesszőket az Úr színe elől mind az Izrael fiai elé, és miután megnézték vala, vevé ki-ki az ő vesszejét.
10. És monda az Úr Mózesnek: Vidd vissza az Áron vesszejét a bizonyság [ládája] elé, hogy őriztessék ott a lázadó fiaknak jegyül, hogy megszűnjék az énellenem való zúgolódásuk, hogy meg ne haljanak.
11. És megcselekedé Mózes, amint parancsolta vala az Úr neki, akképpen cselekedék.
12. És szólának Izrael fiai Mózesnek, mondván: Íme, pusztulunk, veszünk, mi mindnyájan elveszünk!
13. Valaki közel járul az Úrnak sátorához, meghal. Avagy mindenestől elpusztulunk-e?!