| 1. | És eljutának Izrael fiai, az egész gyülekezet Cin pusztájába az első hónapban, és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám, és eltemetteték ott. |
| 2. | De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlének azért Mózes és Áron ellen. |
| 3. | És feddőzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha haltunk volna meg, mikor meghaltak a mi atyánkfiai az Úr előtt! |
| 4. | És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink? |
| 5. | És miért hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen? |
| 6. | Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe elől, a gyülekezet sátorának nyílása elé, és arcukra borulának; és megjelenék nekik az Úrnak dicsősége. |
| 7. | És szóla az Úr Mózesnek, mondván: |
| 8. | Vedd ezt a vesszőt, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te és Áron, a te atyádfia, és szóljatok ím, e kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet; és fakassz vizet nekik e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az ő barmaiknak. |
| 9. | Vevé azért Mózes azt a vesszőt az Úrnak színe elől, amint parancsolta vala neki. |
| 10. | És összegyűjték Mózes és Áron a gyülekezetet a kőszikla elé, és monda nekik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-e nektek vizet? |
| 11. | És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát az ő vesszejével két ízben; és sok víz ömle ki, és ivék a gyülekezet és az ő barmai. |
| 12. | És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nekem, hogy megdicsőítettetek volna engem Izrael fiainak szemei előtt: azért nem viszitek be e községet a földre, amelyet adtam nekik. |
| 13. | Ezek a versengésnek vizei, amelyekért feddőztek Izrael fiai az Úrral; és megdicsőítette magát őbennük. |
| 14. | És külde Mózes követeket Kádesből Edom királyához, [kik így szólának]: Ezt mondja a te atyádfia, az Izrael: Te tudod mindazt a nyomorúságot, amely mirajtunk esett: |
| 15. | Hogy a mi atyáink alámentek Egyiptomba, és sok ideig laktunk Egyiptomban, és hogy nyomorgatának minket az egyiptombeliek, és a mi atyáinkat. |
| 16. | És kiáltottunk az Úrhoz, és meghallgatta a mi szónkat, és angyalt külde, és kihozott minket Egyiptomból; és íme, Kádesben vagyunk a te határodnak végvárosában. |
| 17. | Hadd mehessünk át a te földeden! Nem megyünk át sem mezőn, sem szőlőn, és kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, és nem térünk sem jobbra, sem balra, míg általmegyünk a te határodon. |
| 18. | Felele pedig Edom: Nem mehetsz át az én [földemen], hogy fegyverrel ne menjek ellened! |
| 19. | És mondának neki Izrael fiai: A járt úton megyünk fel, és ha a te vizedet isszuk, én és az én barmaim, megadom annak az árát. Nincs egyéb szándék[om], csak hogy gyalog mehessek át. |
| 20. | Az pedig monda: Nem mégy át! És kiméne őellene Edom sok néppel és nagy erővel. |
| 21. | Mivel nem akará Edom megengedni Izraelnek, hogy általmenjen az ő országán, azért eltére Izrael őtőle. |
| 22. | Majd elindulának Kádesből, és jutának Izrael fiai, az egész gyülekezet a Hór hegyére. |
| 23. | És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak a Hór hegyénél, Edom földjének határán, mondván: |
| 24. | Áron az ő népeihez takaríttatik, mert nem megy be a földre, amelyet Izrael fiainak adtam, mivelhogy ellenszegültetek az én szómnak a versengésnek vizénél. |
| 25. | Vedd Áront és Eleázárt, az ő fiát, és vezesd fel őket a Hór hegyére. |
| 26. | És vetkőztesd le Áront az ő ruháiból, és öltöztesd fel azokba Eleázárt, az ő fiát:mert Áron [az ő népéhez] takaríttatik, és meghal ott. |
| 27. | És úgy cselekedék Mózes, amint parancsolta vala az Úr, és felmenének a Hór hegyére az egész gyülekezet láttára. |
| 28. | És Mózes levetkőzteté Áront az ő ruháiból, és felöltözteté azokba Eleázárt, az ő fiát. És meghala Áron ott a hegynek tetején, Mózes pedig és Eleázár leszálla a hegyről. |
| 29. | És látá az egész gyülekezet, hogy meghalt vala Áron, és siratá Áront harminc napig Izraelnek egész háza. |