| 1. | Mikor pedig meghallotta a kananeus Arad királya, aki lakozik vala dél felől, hogy jön Izrael a kémeknek útján: megütközék Izraellel, és foglyokat ejte közülük. |
| 2. | Fogadást tőn azért Izrael az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az ő városait! |
| 3. | És meghallgatá az Úr Izraelnek szavát, és kézbe adá a kananeust, és eltörlé őket és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának. |
| 4. | És elindulának a Hór hegyétől a Vörös-tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edom földjét. És a népnek lelke megkeseredék útközben. |
| 5. | És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt utálja a mi lelkünk. |
| 6. | Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izrael népéből. |
| 7. | Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és teellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért. |
| 8. | És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon. |
| 9. | Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada. |
| 10. | Azután elindulának Izrael fiai, és tábort ütének Obóthban. |
| 11. | Obóthból is elindulának, és tábort ütének Hije-Abarimban, abban a pusztában, amely Moáb előtt vala napkelet felől. |
| 12. | Onnét elindulának, és tábort ütének Zéred völgyében. |
| 13. | Onnét elindulának, és tábort ütének az Arnon [vizén] túl, amely van a pusztában, és kijő az emoreus határából. Mert az Arnon Moábnak határa Moáb között és emoreus között. |
| 14. | Azért van szó az Úr hadainak könyvében Vahébről Szúfában, és a patakokról Arnonnál, |
| 15. | És a patakok folyásáról, amely Ar város felé hajol, és Moáb határára dűl. |
| 16. | És onnét Béérbe [menének]. Ez az a kút, amelynél mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, és adok nekik vizet. |
| 17. | Akkor éneklé az Izrael ez éneket: Jöjj fel, oh kút! Énekeljetek neki! |
| 18. | Kút, amelyet fejedelmek ástak, a nép előkelői vájtak, kormánypálcával, vezérbotjaikkal. És a pusztából Mathanába [menének]. |
| 19. | És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélből Bámóthba. |
| 20. | Bámóthból pedig abba a völgybe, amely Moáb mezején van, [onnan] a Piszga tetejére, amely a sivatagra néz. |
| 21. | És külde Izrael követeket Szíhonhoz, az emoreusok királyához, mondván: |
| 22. | Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezőre, sem szőlőre, kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, míg átmegyünk a te határodon. |
| 23. | De nem engedé Szíhon Izraelnek, hogy átmenjen az ő határán, sőt egybegyűjté Szíhon minden népét, és kiméne Izrael ellen a pusztába, és jöve Jahácba, és megütközék Izraellel. |
| 24. | És megveré őt Izrael fegyvernek élével, és elfoglalá annak földjét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erős vala az Ammon fiainak határa. |
| 25. | És elfoglalá Izrael mind e városokat, és megtelepedék Izrael az emoreusok minden városában, Hesbonban és annak minden városában; |
| 26. | Mert Hesbon Szíhonnak, az emoreusok királyának városa vala, ki is hadakozott vala Moábnak előbbi királyával, és elvett vala minden földet annak kezéből Arnonig. |
| 27. | Azért mondják a példabeszédmondók: Jöjjetek Hesbonba! Építtessék és erősíttessék Szíhon városa! |
| 28. | Mert tűz jött ki Hesbonból, láng Szíhon városából; megemésztette Art, Moábnak [városát], Arnon magaslatainak urait. |
| 29. | Jaj neked, Moáb! Elvesztél, Kámosnak népe! Futásra adta ő fiait, leányait fogságra Szíhonnak, az emoreus királynak. |
| 30. | De mi lövöldöztük őket, elveszett Hesbon Dibonig, és elpusztítottuk Nofáig, amely Medebáig ér. |
| 31. | Megtelepedék azért Izrael az emoreusok földjén. |
| 32. | És elkülde Mózes, hogy megkémleljék Jázert, és bevevék annak városait, és kiűzé az emoreust, aki ott vala. |
| 33. | Majd megfordulának, és felmenének a Básánba vivő úton. És kijöve Óg, Básán királya őellenük, ő és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben. |
| 34. | Akkor monda az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert a te kezedbe adtam őt, és egész népét, és az ő földjét. És úgy cselekedjél vele, amiképpen cselekedtél Szíhonnal, az emoreusok királyával, aki lakik vala Hesbonban. |
| 35. | Megverék azért őt, és az ő fiait, és egész népét annyira, hogy egy sem marada belőle; és elfoglalák az ő földjét. |