| 1. | És továbbmenének Izrael fiai, és tábort ütének Moáb mezőségén a Jordánon túl, Jerikó ellenében. |
| 2. | És mikor látta Bálák, a Cippór fia mindazokat, amelyeket cselekedett vala Izrael az emoreussal: |
| 3. | Igen megrémüle Moáb a néptől, mivelhogy sok vala az, és búsula Moáb Izrael fiai miatt. |
| 4. | Monda azért Moáb Midián véneinek: Most elnyalja e sokaság minden mi környékünket, amiképpen elnyalja az ökör a mezőnek pázsitját. (Bálák pedig, Cippórnak fia Moáb királya vala abban az időben.) |
| 5. | Külde azért követeket Bálámhoz, a Beór fiához Péthorba, amely vala a folyóvíz mellett, az ő népe fiainak földjére, hogy hívják őt, mondván: Íme, nép jött ki Egyiptomból, és íme, ellepte e földnek színét, és megtelepszik énellenemben. |
| 6. | Most azért kérlek, jöjj el, átkozd meg értem e népet, mert erősebb nálamnál; talán erőt vehetek rajta, megverjük őt, és kiűzhetem őt e földből; mert jól tudom, hogy akit megáldasz, meg lesz áldva, és akit megátkozol, átkozott lesz. |
| 7. | Elmenének azért Moábnak vénei és Midiánnak vénei, és a jövendőmondásnak jutalma kezeikben vala, és jutának Bálámhoz, és megmondák neki Bálák üzenetét. |
| 8. | Ő pedig monda nekik: Háljatok itt ez éjjel, és feleletet adok nektek, amiképpen szól nekem az Úr. És Moábnak fejedelmei ott maradának Bálámnál. |
| 9. | Eljöve pedig az Isten Bálámhoz, és monda: Kicsodák ezek a férfiak tenálad? |
| 10. | És monda Bálám az Istennek: Bálák, Cippór fia, Moáb királya küldött énhozzám, [ezt mondván]: |
| 11. | Íme, e nép, amely kijött Egyiptomból, ellepte a földnek színét; most azért jöjj el, átkozd meg azt értem, talán megharcolhatok vele, és kiűzhetem őt. |
| 12. | És monda Isten Bálámnak: Ne menj el ővelük, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az. |
| 13. | Felkele azért Bálám reggel, és monda a Bálák fejedelmeinek: Menjetek el a ti földetekre, mert nem akarja az Úr megengedni nekem, hogy elmenjek veletek. |
| 14. | És felkelének Moáb fejedelmei, és jutának Bálákhoz, és mondának: Nem akart Bálám eljönni velünk. |
| 15. | Elkülde azért ismét Bálák több fejedelmet, amazoknál előkelőbbeket. |
| 16. | És eljutának Bálámhoz, és mondának neki: Ezt mondja Bálák, Cippórnak fia: Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám! |
| 17. | Mert igen-igen megtisztellek téged, és akármit mondasz nekem, megcselekszem. Jöjj el azért, kérlek, és átkozd meg értem e népet! |
| 18. | Bálám pedig felele és monda a Bálák szolgáinak: Ha Bálák az ő házát arannyal és ezüsttel tele adná is nekem, nem hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek szavát, hogy valamit műveljek, kicsinyt vagy nagyot. |
| 19. | Most mindazonáltal maradjatok itt, kérlek, ti is ez éjjel, hadd tudjam meg, mit szól ismét az Úr nekem? |
| 20. | És eljöve Isten Bálámhoz éjjel, és monda neki: Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged, kelj fel, menj el velük, de mindazáltal azt cselekedjed, amit mondok majd neked! |
| 21. | Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és elméne a Moáb fejedelmeivel. |
| 22. | De megharaguvék Isten, hogy elmegy vala ő. És megálla az Úrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele; ő pedig üget vala az ő szamarán, és két szolgája vala vele. |
| 23. | És meglátá a szamár az Úrnak angyalát, amint áll vala az úton, és mezítelen fegyvere a kezében; letére azért a szamár az útról, és méne a mezőre; Bálám pedig veré az ő szamarát, hogy visszatérítse azt az útra. |
| 24. | Azután megálla az Úrnak angyala a szőlők ösvényén, holott innen is garád, onnan is garád vala. |
| 25. | Amint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a falhoz szorula, és a Bálám lábát is odaszorítá a falhoz, ezért ismét megveré azt. |
| 26. | Az Úr angyala pedig ismét továbbméne, és megálla szoros helyen, hol nem volt út a kitérésre, sem jobbra, sem balra. |
| 27. | Amint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, lefeküvék Bálám alatt, azért megharaguvék Bálám, és megveré a szamarat bottal. |
| 28. | És megnyitá az Úr a szamárnak száját, és monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem neked, hogy immár háromszor vertél meg engem? |
| 29. | Bálám pedig monda a szamárnak: Mert megcsúfoltál engem! Vajha volna fegyver a kezemben, nyilván megölnélek most téged. |
| 30. | És monda a szamár Bálámnak: Avagy nem te szamarad vagyok-e, amelyen járni szoktál, amióta megvagy, mind e napig? Avagy szoktam volt-e veled ekképpen cselekedni? Az pedig felele: Nem. |
| 31. | És megnyitá az Úr a Bálám szemeit, és látá az Úr angyalát, amint áll vala az útban, és mezítelen fegyverét az ő kezében; akkor meghajtá magát és arcra borula. |
| 32. | Az Úrnak angyala pedig monda neki: Miért verted meg a te szamaradat immár három ízben? Íme, én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az út énelőttem. |
| 33. | És meglátott engem a szamár, és kitért énelőttem immár három ízben; ha ki nem tért volna előlem, most meg is öltelek volna téged, őt pedig életben hagytam volna. |
| 34. | Monda azért Bálám az Úr angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állasz előttem az útban. Most azért, ha nem tetszik [ez] neked, visszatérek. |
| 35. | Az Úrnak angyala pedig monda Bálámnak: Menj el e férfiakkal; mindazáltal amit én mondok majd neked, azt mondjad. Elméne azért Bálám a Bálák fejedelmeivel. |
| 36. | Mikor pedig meghallá Bálák, hogy jön Bálám, kiméne elébe Moábnak [egyik] városába, amely az Arnon vidékén, a határ szélén vala. |
| 37. | És monda Bálák Bálámnak: Avagy nem küldözgettem-e hozzád, hogy hívjanak téged? Miért nem jössz vala énhozzám? Avagy valóban nem tisztelhetnélek meg téged? |
| 38. | Bálám pedig monda Báláknak: Íme, el-jöttem hozzád. Most pedig szólhatok-e [magamtól] valamit? Ami mondaniva-lót Isten ad az én számba, azt mondom. |
| 39. | És elméne Bálám Bálákkal, és eljutá-nak Kirjat-Husótba. |
| 40. | És vágata Bálák ökröket és juhokat, és külde Bálámnak és a fejedelmeknek, akik vele valának. |
| 41. | Reggel pedig magához vevé Bálák Bálámot, és felvivé őt a Baál magas hegyére, hogy meglássa onnét a népnek valami részét. |