Bálámmal átok helyett kétszer áldást mondat Isten

1. És monda Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, és készíts el ide nekem hét tulkot és hét kost.
2. És úgy cselekedék Bálák, amiképpen mondotta vala Bálám. És áldozék Bálák és Bálám mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.
3. És monda Bálám Báláknak: Állj meg a te égő áldozatod mellett, én pedig elmegyek, talán előmbe jő az Úr nekem, és amit mutat majd nekem, megjelentem neked. Elméne azért egy kopasz oromra.
4. És elébe méne Isten Bálámnak, és monda neki [Bálám]: A hét oltárt elrendeztem, és áldoztam mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.
5. Az Úr pedig igét ada Bálámnak szájába, és monda neki: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.
6. És visszatére őhozzá, és íme, áll vala az ő égő áldozata mellett; ő maga és Moábnak minden fejedelme.
7. És elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Szíriából hozatott engem Bálák, Moábnak királya, kelet hegyeiről, [mondván]: Jöjj, átkozd meg nekem Jákóbot, és jöjj, szidalmazd meg Izraelt!
8. Mit átkozzam azt, akit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, akit az Úr nem szidalmaz?
9. Mert sziklák tetejéről nézem őt, és halmokról tekintem őt; íme, oly nép, amely maga fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé.
10. Ki számlálhatja meg a Jákób porát, és Izrael negyedrészének számát? Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé!
11. És monda Bálák Bálámnak: Mit cselekszel énvelem? Hogy megátkozzad ellenségeimet, azért hoztalak téged, és íme, igen megáldád őket.
12. Ez pedig felele és monda: Avagy nem arra kell-e vigyáznom, hogy azt szóljam, amit az Úr adott az én számba?
13. Monda azután neki Bálák: Kérlek, jöjj velem más helyre, honnét meglássad őt, de csak valamely részét látod annak, és őt mindenestől nem látod, és átkozd meg őt onnét nekem.
14. És vivé őt az őrállók helyére, a Piszga tetejére, és építe hét oltárt, és áldozék egy-egy tulkot és egy-egy kost mindenik oltáron.
15. És monda Báláknak: Állj meg itt a te égő áldozatod mellett, én pedig elébe megyek amoda.
16. Elébe méne azért az Úr Bálámnak, és igét ada az ő szájába, és monda: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.
17. Méne azért őhozzá, és íme, ő áll vala az ő égő áldozata mellett, és Moáb fejedelmei is ővele. És monda neki Bálák: Mit szóla az Úr?
18. Akkor elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Kelj fel Bálák, és halljad; figyelj reám, Cippórnak fia!
19. Nem ember az Isten, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy azt ne teljesítené?
20. Íme, [parancsolatot] vettem, hogy áldjak; ha ő áld, én azt meg nem fordíthatom.
21. Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izraelben. Az Úr, az ő Istene van ővele, és királynak szóló rivalgás hangzik őbenne.
22. Isten hozta ki őket Egyiptomból, az ő ereje, mint a vadbivalyé.
23. Mert nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izraelen. Idején adatik tudtára Jákóbnak és Izraelnek, mit művelt Isten!
24. Íme, e nép felkél, mint nőstény oroszlán, és feltámad, mint hím oroszlán; nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem issza.
25. Akkor monda Bálák Bálámnak: Se ne átkozzad, se ne áldjad őt.
26. Felele pedig Bálám, és monda Báláknak: Avagy nem szólottam volt-e neked, mondván: Valamit mond nekem az Úr, azt művelem?
27. És monda Bálák Bálámnak: Jöjj, kérlek, elviszlek téged más helyre: talán tetszeni fog az Istennek, hogy megátkozzad onnét [e népet] énértem.
28. Elvivé azért Bálák Bálámot a Peór tetejére, amely a puszta felé néz.
29. És monda Bálám Báláknak: Építtess itt nekem hét oltárt, és készíts el ide nekem hét tulkot és hét kost.
30. Úgy cselekedék azért Bálák, amint mondotta volt Bálám, és áldozék minden oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.