1. |
És monda Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, és készíts el ide nekem hét tulkot és hét kost.
|
2. |
És úgy cselekedék Bálák, amiképpen mondotta vala Bálám. És áldozék Bálák és Bálám mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.
|
3. |
És monda Bálám Báláknak: Állj meg a te égő áldozatod mellett, én pedig elmegyek, talán előmbe jő az Úr nekem, és amit mutat majd nekem, megjelentem neked. Elméne azért egy kopasz oromra.
|
4. |
És elébe méne Isten Bálámnak, és monda neki [Bálám]: A hét oltárt elrendeztem, és áldoztam mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.
|
5. |
Az Úr pedig igét ada Bálámnak szájába, és monda neki: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.
|
6. |
És visszatére őhozzá, és íme, áll vala az ő égő áldozata mellett; ő maga és Moábnak minden fejedelme.
|
7. |
És elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Szíriából hozatott engem Bálák, Moábnak királya, kelet hegyeiről, [mondván]: Jöjj, átkozd meg nekem Jákóbot, és jöjj, szidalmazd meg Izraelt!
|
8. |
Mit átkozzam azt, akit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, akit az Úr nem szidalmaz?
|
9. |
Mert sziklák tetejéről nézem őt, és halmokról tekintem őt; íme, oly nép, amely maga fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé.
|
10. |
Ki számlálhatja meg a Jákób porát, és Izrael negyedrészének számát? Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé!
|
11. |
És monda Bálák Bálámnak: Mit cselekszel énvelem? Hogy megátkozzad ellenségeimet, azért hoztalak téged, és íme, igen megáldád őket.
|
12. |
Ez pedig felele és monda: Avagy nem arra kell-e vigyáznom, hogy azt szóljam, amit az Úr adott az én számba?
|
13. |
Monda azután neki Bálák: Kérlek, jöjj velem más helyre, honnét meglássad őt, de csak valamely részét látod annak, és őt mindenestől nem látod, és átkozd meg őt onnét nekem.
|
14. |
És vivé őt az őrállók helyére, a Piszga tetejére, és építe hét oltárt, és áldozék egy-egy tulkot és egy-egy kost mindenik oltáron.
|
15. |
És monda Báláknak: Állj meg itt a te égő áldozatod mellett, én pedig elébe megyek amoda.
|
16. |
Elébe méne azért az Úr Bálámnak, és igét ada az ő szájába, és monda: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.
|
17. |
Méne azért őhozzá, és íme, ő áll vala az ő égő áldozata mellett, és Moáb fejedelmei is ővele. És monda neki Bálák: Mit szóla az Úr?
|
18. |
Akkor elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Kelj fel Bálák, és halljad; figyelj reám, Cippórnak fia!
|
19. |
Nem ember az Isten, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy azt ne teljesítené?
|
20. |
Íme, [parancsolatot] vettem, hogy áldjak; ha ő áld, én azt meg nem fordíthatom.
|
21. |
Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izraelben. Az Úr, az ő Istene van ővele, és királynak szóló rivalgás hangzik őbenne.
|
22. |
Isten hozta ki őket Egyiptomból, az ő ereje, mint a vadbivalyé.
|
23. |
Mert nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izraelen. Idején adatik tudtára Jákóbnak és Izraelnek, mit művelt Isten!
|
24. |
Íme, e nép felkél, mint nőstény oroszlán, és feltámad, mint hím oroszlán; nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem issza.
|
25. |
Akkor monda Bálák Bálámnak: Se ne átkozzad, se ne áldjad őt.
|
26. |
Felele pedig Bálám, és monda Báláknak: Avagy nem szólottam volt-e neked, mondván: Valamit mond nekem az Úr, azt művelem?
|
27. |
És monda Bálák Bálámnak: Jöjj, kérlek, elviszlek téged más helyre: talán tetszeni fog az Istennek, hogy megátkozzad onnét [e népet] énértem.
|
28. |
Elvivé azért Bálák Bálámot a Peór tetejére, amely a puszta felé néz.
|
29. |
És monda Bálám Báláknak: Építtess itt nekem hét oltárt, és készíts el ide nekem hét tulkot és hét kost.
|
30. |
Úgy cselekedék azért Bálák, amint mondotta volt Bálám, és áldozék minden oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.
|