1. | Mikor pedig látta Bálám, hogy tetszik az Úrnak, hogy megáldja Izraelt, nem indula, mint azelőtt, varázslatok után, hanem fordítá az ő orcáját a puszta felé. |
2. | És mikor felemelte Bálám az ő szemeit, látá Izraelt, amint letelepedett az ő nemzetségei szerint; és Istennek lelke vala őrajta. |
3. | Akkor elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemű embernek szózata. |
4. | Annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel: |
5. | Mily szépek a te sátoraid, oh Jákób! A te hajlékaid, oh Izrael! |
6. | Mint kiterjesztett völgyek, mint kertek a folyóvíz mellett, mint az Úr plántálta áloék, mint cédrusfák a vizek mellett! |
7. | Víz ömledez az ő vedreiből, vetését bő víz [öntözi]; királya nagyobb Agágnál, és felmagasztaltatik az ő országa. |
8. | Isten hozta ki Egyiptomból, az ő ereje, mint a vadbivalyé: megemészti a pogányokat, az ő ellenségeit, csontjaikat megtöri, és nyilaival általveri. |
9. | Lehever, nyugszik, mint hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki serkenti fel őt? Aki áld téged, áldott lészen, és ki átkoz téged, átkozott lészen. |
10. | És felgerjede Báláknak haragja Bálám ellen, és egybeüté kezeit, és monda Bálák Bálámnak: Azért hívtalak téged, hogy átkozd meg ellenségeimet; és íme, igen megáldottad immár három ízben. |
11. | Most azért fuss a te helyedre. Mondottam vala, hogy igen megtisztellek téged, de íme, megfosztott téged az Úr a tisztességtől. |
12. | És monda Bálám Báláknak: A te követeidnek is, akiket küldöttél volt hozzám, nem így szólottam-e, mondván: |
13. | Ha Bálák az ő házát ezüsttel és arannyal tele adná is nekem, az Úrnak beszédét által nem hághatom, hogy magamtól jót vagy rosszat cselekedjem. Amit az Úr szól, azt szólom. |
14. | Most pedig én elmegyek íme, az én népemhez; jöjj, hadd jelentsem ki neked, mit fog cselekedni e nép a te népeddel a következő időben. |
15. | És elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemű ember szózata, |
16. | Annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, és aki tudja a Magasságosnak tudományát, és aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel. |
17. | Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálca támad Izraelből; és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait. |
18. | És Edom [más] birtoka lesz, Szeir, az ő ellensége is [másnak] birtoka lesz; de hatalmasan cselekszik Izrael. |
19. | És uralkodik a Jákóbtól való, és elveszti a városból a megmaradtat. |
20. | És mikor látja vala Amáleket, elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Amálek első a nemzetek között, de végezetre mindenestől elvész. |
21. | És mikor látja vala a Keneust, elkezdé példázó beszédét, és monda: Erős a te lakhelyed, és sziklára raktad fészkedet; |
22. | Mégis el fog pusztulni Kain, amíg Assúr téged fogva viszen. |
23. | Újrakezdé az ő példázó beszédét, és monda: Oh, ki fog élni még, amikor véghezviszi ezt az Isten? |
24. | És Kittim partjairól hajók [jőnek], és nyomorgatják Assúrt, nyomorgatják Ébert is, és ez is mindenestől elvész. |
25. | Felkele azért Bálám és elméne, hogy visszatérjen az ő helyére. És Bálák is elméne az ő útján. |