Győzelem a Midiánitákon

1. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2. Állj bosszút Izrael fiaiért a midiánitákon, azután a te népeidhez takaríttatol.
3. Szóla azért Mózes a népnek, mondván: Készítsétek fel magatok közül a viadalra való embereket, és induljanak Midián ellen, hogy bosszút álljanak az Úrért Midiánon.
4. Ezret-ezret egy-egy törzsből, Izraelnek minden törzséből küldjetek a hadba.
5. Kiválogatának azért Izrael ezreiből ezret törzsenként, tizenkétezret, viadalra készet.
6. És elküldé őket Mózes, törzsenként ezret-ezret a hadba, és velük Fineást, Eleázár papnak fiát is a hadba; és a szent edények és a riadókürtök valának az ő keze alatt.
7. És harcolának Midián ellen, amiképpen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, és minden férfiút megölének.
8. A Midián királyait is megölék, azoknak levágott népeivel egybe: Evit, Rékemet, Cúrt, Húrt és Rebát, Midiánnak öt királyát; és Bálámot, a Beór fiát is megölék fegyverrel.
9. És fogságba vivék Izrael fiai a midianiták feleségeit és azoknak kisdedeit, és azoknak minden barmát és minden nyáját és minden vagyonát prédára veték.
10. Minden városukat pedig az ő lakhelyeik szerint, és minden falvaikat tűzzel megégeték.
11. És elvivének minden ragadományt és minden prédát mind emberekből, mind barmokból.
12. És vivék Mózeshez és Eleázár paphoz és Izrael fiainak gyülekezetéhez a foglyokat, a prédát és a ragadományokat a táborba, amely a Moáb mezőségén vala a Jordán mellett, Jerikó átellenében.
13. Kimenének azért Mózes és Eleázár pap és a gyülekezetnek minden fejedelme őeléjük a táboron kívül.
14. És megharaguvék Mózes a hadnak vezetőire, az ezredesekre és századosokra, akik megjöttek vala a harcról.
15. És monda nekik Mózes: Megtartottátok-e életben mind az asszonyokat?
16. Íme, ők voltak, akik Izrael fiait Bálám tanácsából hűtlenségre bírták az Úr ellen a Peór dolgában; és lőn csapás az Úr gyülekezetén.
17. Most azért öljetek meg a kisdedek közül minden fineműt, és minden asszonyt is, aki férfit ismert azzal való hálás végett, megöljetek.
18. Minden leánygyermeket pedig, akik nem háltak férfiúval, tartsatok életben magatoknak.
19. Ti pedig maradjatok a táboron kívül hét napig; aki megölt valakit, és aki hullát érintett, mind tisztítsátok meg magatokat harmad- és hetednapon, magatokat és foglyaitokat.
20. Minden ruhát, minden bőrből való eszközt, minden kecskeszőrből való készítményt és minden faedényt; tisztítsátok meg magatokat.
21. És monda Eleázár pap a vitézeknek, akik elmentek vala a hadba: Ez a törvény rendelése, amelyet parancsolt vala az Úr Mózesnek:
22. Az aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, az ónt és ólmot bizonyára;
23. Minden egyebet [is], ami állja a tüzet, vigyetek át a tűzön, és megtisztíttatik, de a tisztító vízzel is tisztíttassék meg; mindazt pedig, ami nem állja a tüzet, vízen vigyétek át.
24. Ruháitokat pedig mossátok meg a hetedik napon, és tiszták lesztek: és azután bemehettek a táborba.

A zsákmány elosztása

25. Újra szóla az Úr Mózesnek, mondván:
26. Vedd számba az elfoglalt prédát, mind emberben, mind baromban, te és Eleázár, a pap, és a gyülekezet atyáinak fejei.
27. És osszad a prédát két részre: a hadakozók között, akik hadba mentek, és az egész gyülekezet között.
28. És végy részt az Úrnak a hadakozó férfiaktól, akik hadba mentek: ötszázból egy lelket az emberek közül, az ökrök közül, a szamarak közül, és a juhok közül.
29. Azoknak fele részéből vegyétek, és adjad Eleázárnak, a papnak, felemelt áldozatul az Úrnak.
30. Az Izrael fiainak járó fele részből pedig egy elfogottat végy ötvenből: emberekből, ökrökből, szamarakból, juhokból, és minden baromból; és adjad azokat a lévitáknak, akik ügyelnek az Úr hajlékának ügyére.
31. És úgy cselekedék Mózes és Eleázár, a pap, amiképpen parancsolta vala az Úr Mózesnek.
32. És vala az a préda, [azaz] annak a zsákmánynak maradéka, amit a hadakozó nép zsákmányolt: hatszázhetvenötezer juh,
33. És hetvenhétezer ökör,
34. És hatvanegyezer szamár.
35. Emberi lélek pedig a leányok közül, akik nem ismertek vala férfival való egyesülést, ilyen lélek összesen harminckétezer.
36. Vala pedig az [egyik] fele, azoknak része, akik hadba mentek vala, szám szerint háromszázharminchétezer és ötszáz juh.
37. Vala pedig az Úrnak része a juhokból: hatszáz és hetvenöt.
38. Az ökör pedig harminchatezer, és azokból az Úrnak része: hetvenkettő.
39. És a szamár harmincezer és ötszáz, azokból az Úrnak része: hatvanegy.
40. Emberi lélek pedig tizenhatezer, és azokból az Úrnak része: harminchét lélek.
41. És adá Mózes az Úrnak részét felemelt áldozatul Eleázárnak, a papnak, amiképpen parancsolta vala az Úr Mózesnek.
42. Az Izrael fiainak eső [másik] felerészből pedig, amelyet elválasztott Mózes a hadakozó férfiakétól
43. Vala pedig a gyülekezetre eső felerész juhokból: háromszázharminchétezer és ötszáz,
44. Ökör: harminchatezer,
45. Szamár: harmincezer és ötszáz,
46. Emberi lélek: tizenhatezer.
47. Az Izrael fiainak eső felerészből pedig egy elfogottat vett Mózes ötvenből, az emberekből és a barmokból, és adá azokat a lévitáknak, akik ügyelnek az Úr hajlékának ügyére, amiképpen parancsolta vala az Úr Mózesnek.
48. És járulának Mózeshez a had ezreinek vezetői, az ezredesek és századosok.
49. És mondának Mózesnek: Szolgáid megszámlálták a hadakozó férfiakat, akik a mi kezünk alatt voltak, és senki közülünk el nem veszett.
50. Hoztunk azért az Úrnak való áldozatul ki-ki, amit talált: aranyeszközöket, karláncokat, karpereceket, gyűrűket, fülönfüggőket, nyakláncokat, hogy engesztelést végezzünk a mi lelkünkért az Úr előtt.
51. És elvevé Mózes és Eleázár, a pap, az aranyat őtőlük, [és] a megkészített eszközöket [is] mind.
52. És mindaz az arany, amelyet felemelt áldozatul vivének az Úrnak, tizenhatezer-hétszáz és ötven siklus vala az ezredesektől és századosoktól.
53. A hadakozó férfiak közül ki-ki magának zsákmányolt.
54. Miután elvette vala Mózes és Eleázár, a pap, az aranyat az ezredesektől és századosoktól, bevivék azt a gyülekezetnek sátorába, Izrael fiaira való emlékeztetőül az Úr elé.