| 1. | Rúben fiainak pedig és Gád fiainak igen sok barmuk vala. Mikor látták a Jázér földjét és a Gileád földjét, hogy íme, az a hely marhatartani való hely: |
| 2. | Eljövének Gád fiai és Rúben fiai, és szólának Mózesnek és Eleázárnak, a papnak, és a gyülekezet fejedelmeinek, mondván: |
| 3. | Atárót, Díbon, Jázér, Nimra, Hesbon, Elealé, Sebám, Nébó és Béon: |
| 4. | A föld, amelyet megvert az Úr az Izrael fiainak gyülekezete előtt, baromtartó föld az; a te szolgáidnak pedig [sok] marhájuk van. |
| 5. | És mondának: Hogyha kedvet találtunk a te szemeid előtt, adassék ez a föld a te szolgáidnak örökségül, ne vígy minket át a Jordánon. |
| 6. | Mózes pedig monda a Gád fiainak és Rúben fiainak: Avagy a ti atyátokfiai hadakozni menjenek, ti pedig itt maradjatok? |
| 7. | És miért idegenítitek el Izrael fiainak szívét, hogy által ne menjenek a földre, amelyet adott nekik az Úr? |
| 8. | A ti atyáitok cselekedtek így, mikor elbocsátám őket Kádes-Bárneából, hogy nézzék meg azt a földet; |
| 9. | Mert felmentek az Eskól völgyéig, és megnézék a földet, és elidegeníték Izrael fiainak szívét, hogy be ne menjenek arra a földre, amelyet adott vala nekik az Úr. |
| 10. | Azért megharaguvék az Úr azon a napon, és megesküvék, mondván: |
| 11. | Nem látják meg azok az emberek, akik feljöttek Egyiptomból, húszesztendőstől fogva és feljebb, azt a földet, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivelhogy nem tökéletesen jártak énutánam; |
| 12. | Kivéve a kenizeus Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát, mivelhogy tökéletesen jártak az Úr után. |
| 13. | És megharaguvék az Úr Izraelre, és bujdostatá őket a pusztában negyven esztendeig; míg megemészteték az egész nemzetség, amely gonoszt cselekedett vala az Úr szemei előtt. |
| 14. | És íme, feltámadtatok a ti atyáitok helyett, bűnös emberek maradékai, hogy az Úr haragjának tüzét még öregbítsétek Izrael ellen. |
| 15. | Hogyha elfordultok az ő utaitól, még tovább is otthagyja őt a pusztában, és elvesztitek mind az egész népet. |
| 16. | És járulának közelebb őhozzá, és mondának: Barmainknak juhaklokat építünk itt, és a mi kicsinyeinknek városokat; |
| 17. | Magunk pedig felfegyverkezve, készséggel megyünk Izrael fiai előtt, míg bevisszük őket az ő helyükre; gyermekeink pedig a kerített városokban maradnak e földnek lakosai miatt. |
| 18. | Vissza nem térünk addig a mi házainkhoz, amíg Izrael fiai közül meg nem kapja ki-ki az ő örökségét. |
| 19. | Mert nem veszünk mi részt az örökségben ővelük a Jordánon túl és tovább, mivelhogy megvan nekünk a mi örökségünk a Jordánon innen, napkelet felől. |
| 20. | És monda nekik Mózes: Ha azt cselekszitek, amit szóltok, ha az Úr előtt készültök fel a hadra, |
| 21. | És átmegy közületek minden fegyveres a Jordánon az Úr előtt, míg kiűzi az ő ellenségeit maga előtt; |
| 22. | És csak azután tértek vissza, ha az a föld meghódol az Úr előtt: akkor ártatlanok lesztek az Úr előtt és Izrael előtt, és az a föld birtokotokká lesz nektek az Úr előtt. |
| 23. | Hogyha nem így cselekesztek, íme vétkeztek az Úr ellen; és gondoljátok meg, hogy a ti bűnötök[nek büntetése] utolér benneteket! |
| 24. | Építsetek magatoknak városokat a ti kicsinyeitek számára és a ti juhaitoknak aklokat, de amit fogadtatok, azt megcselekedjétek. |
| 25. | És szólának Gád fiai és Rúben fiai Mózesnek, mondván: A te szolgáid úgy cselekesznek, amint az én Uram parancsolja. |
| 26. | A mi kicsinyeink, feleségeink, juhaink és mindenféle barmaink ott lesznek Gileád városaiban; |
| 27. | A te szolgáid pedig átmennek mindnyájan hadra felkészülve harcolni az Úr előtt, amiképpen az én Uram szól. |
| 28. | Parancsot ada azért őfelőlük Mózes Eleázárnak, a papnak, és Józsuénak, a Nún fiának, és az Izrael fiai törzseiből való atyák fejeinek, |
| 29. | És monda nekik Mózes: Ha átmennek a Gád fiai és a Rúben fiai veletek a Jordánon, mindnyájan hadakozni készen az Úr előtt, és meghódol a föld tielőttetek: akkor adjátok nekik a Gileád földjét birtokul. |
| 30. | Ha pedig nem mennek át fegyveresen veletek, akkor veletek kapjanak birtokot a Kánaán földjén. |
| 31. | És felelének a Gád fiai és a Rúben fiai, mondván: Amit mondott az Úr a te szolgáidnak, akképpen cselekszünk. |
| 32. | Mi átmegyünk fegyveresen az Úr előtt a Kánaán földjére, de miénk legyen a mi örökségünknek birtoka a Jordánon innen. |
| 33. | Nekik adá azért Mózes, [tudniillik] a Gád fiainak, a Rúben fiainak és a Jó-zsef fiának, Manasse féltörzsének, Szíhonnak, az emoreusok királyának országát, és Ógnak, Básán királyának országát; azt a földet az ő városaival, határaival, annak a földnek városait körös-körül. |
| 34. | És megépíték a Gád fiai Dibont, Ataróthot, Aroért, |
| 35. | Atróth-Sofánt, Jázért, Jogbehát, |
| 36. | Bet-Nimrát és Bet-Haránt, kerített városokat juhaklokkal egyben. |
| 37. | A Rúben fiai pedig megépíték Hesbont, Elealét, Kirjáthaimot, |
| 38. | Nébót, Baál-Meont (változtatott néven nevezve) és Sibmát. És [új] neveket adtak a városoknak, amelyeket építének. |
| 39. | Mákirnak, a Manasse fiának fiai pedig Gileádba vonulának, és bevevék azt, és kiűzék az emoreust, aki ott vala. |
| 40. | Adá azért Mózes Gileádot Mákirnak, a Manasse fiának, és lakozék abban. |
| 41. | Jáir pedig, a Manasse fia elméne, és bevevé azoknak falvait, és hívá azokat Jáir falvainak. |
| 42. | Nóbah is elméne és bevevé Kenáthot és annak városait, és hívá azt Nóbáhnak, a maga nevéről. |