| 9. |
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
|
| 10. |
Szólj Izrael fiainak, és mondd meg nekik: Mikor átmentek ti a Jordánon a Kánaán földjére,
|
| 11. |
Válasszatok ki magatoknak városokat, amelyek menedékvárosaitok legyenek, hogy oda szaladjon a gyilkos, aki történetből öl meg valakit.
|
| 12. |
És legyenek azok a ti városaitok menedékül a vérbosszuló ellen, és ne haljon meg a gyilkos, míg ítéletre nem áll a gyülekezet elé.
|
| 13. |
Amely városokat pedig odaadtok, [azok közül] hat legyen nektek menedékvárosul.
|
| 14. |
Három várost adjatok a Jordánon túl, és három várost adjatok a Kánaán földjén; menedékvárosok legyenek [azok].
|
| 15. |
Izrael fiainak és a jövevénynek, és az ő közöttük lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy odaszaladjon az, aki történetből öl meg valakit.
|
| 16. |
De ha valaki vaseszközzel úgy üt meg valakit, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.
|
| 17. |
És ha kézben levő kővel, amelytől meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.
|
| 18. |
Vagy ha kézben lévő faeszközzel, amelytől meghalhat, üti meg úgy, hogy meghal, gyilkos az; halállal lakoljon a gyilkos.
|
| 19. |
A vérbosszuló rokon ölje meg a gyilkost; mihelyt találkozik vele, ölje meg azt.
|
| 20. |
Hogyha gyűlölségből taszítja meg őt, vagy szántszándékkal úgy hajít [valamit] reá, hogy meghal;
|
| 21. |
Vagy ellenségeskedésből kezével üti meg azt úgy, hogy meghal: halállal lakoljon az, aki ütötte; gyilkos az, a vérbosszuló rokon ölje meg azt a gyilkost, mihelyt találkozik vele.
|
| 22. |
Ha pedig hirtelenségből, ellenségeskedés nélkül taszítja meg őt, vagy nem szántszándékból hajít reá akármiféle eszközt
|
| 23. |
Vagy akármiféle követ, amelytől meghalhat, úgy ejt valakire, akit nem látott, hogy meghal, holott nem volt ő annak ellensége, sem nem kereste annak vesztét:
|
| 24. |
Akkor ítéljen a gyülekezet az agyonütő között és a vérbosszuló rokon között e törvények szerint.
|
| 25. |
És mentse ki a gyülekezet a gyilkost a vérbosszuló rokonnak kezéből, és küldje vissza azt a gyülekezet az ő menedékvárosába, amelybe szaladott vala, és lakozzék abban, míg meghal a főpap, aki felkenetett a szent olajjal.
|
| 26. |
Ha pedig kimegy a gyilkos az ő menedékvárosának határából, amelybe szaladott vala,
|
| 27. |
És találja őt a vérbosszuló rokon az ő menedékvárosának határán kívül, és megöli az a vérbosszuló rokon a gyilkost: nem lesz [annak] vére őrajta;
|
| 28. |
Mert az ő menedékvárosában kell laknia a főpap haláláig; a főpap halála után pedig visszatérhet a gyilkos az ő örökségének földjére.
|
| 29. |
És legyenek ezek nektek ítéletre való rendelések a ti nemzetségeitek szerint, minden lakhelyeteken.
|
| 30. |
Ha valaki megöl valakit, tanúk szavára gyilkolják meg a gyilkost; de egy tanú nem lehet elég tanú senki ellen, hogy meghaljon.
|
| 31. |
Az olyan gyilkos életéért pedig ne vegyetek el váltságot, aki halálra való gonosz, hanem halállal lakoljon.
|
| 32. |
Attól se vegyetek váltságot, aki az ő menedékvárosába szaladt, hogy visszamehessen és otthon lakozzék a főpap haláláig.
|
| 33. |
És meg ne fertőztessétek a földet, amelyben lesztek; mert a vér, az megfertőzteti a földet, és a földnek nem szerezhető engesztelés a vér miatt, amely kiontatott azon, csak annak vére által, aki kiontotta azt.
|
| 34. |
Ne tisztátalanítsd meg azért azt a földet, amelyben laktok, amelyben én [is] lakozom; mert én, az Úr, Izrael fiai között lakozom.
|