Óvás dicsekvéstől és elbizakodottságtól

1. Ne dicsekedjél a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád].
2. Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkaid.
3. Nehézség van a kőben, és teher a fövényben, de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.
4. A búsulásban kegyetlenség [van], és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irigység előtt?
5. Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
6. Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek, és temérdek a gyűlölőnek csókja.
7. A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja, de az éhes embernek minden keserű édes.
8. Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, aki elbujdosott az ő lakóhelyétől.
9. [Mint] a kenet és jó illat megvidámítja a szívet, úgy az ő barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók].
10. A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején! Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
11. Légy bölcs, fiam, és vidámítsd meg az én szívemet, hogy megfelelhessek annak, aki engem ócsárol.
12. Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek nekimennek, kárát vallják.
13. Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
14. Aki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén, átokul tulajdoníttatik neki.
15. A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés és a morgó asszonyember hasonlók.
16. Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.
17. [Miképpen] egyik vassal a másikat élesítik, [akképpen] az ember élesíti az ő barátjának orcáját.
18. [Mint] aki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy aki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.
19. Mint a vízben egyik orca a másikat [megmutatja], úgy egyik embernek szíve a másikat.
20. [Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.
21. [Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemencében [próbáltatik meg, úgy] az ember az ő híre-neve szerint.
22. Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el őtőle az ő bolondsága.
23. Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra,
24. Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-e?
25. [Mikor] levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a füvek,
26. Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául,
27. És elég kecsketej a te ételedre, a te házad népének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.