| 1. | Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál! |
| 2. | Az én parancsolataimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat, mint a szemed fényét. |
| 3. | Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára! |
| 4. | Mondd ezt a bölcsességnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd, |
| 5. | Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédeivel hízelkedő idegentől. |
| 6. | Mert házam ablakán, a rács mögül néztem, |
| 7. | És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat, |
| 8. | Aki az utcán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget |
| 9. | Alkonyatkor, nap estjén, és sötét éjfélben. |
| 10. | És íme, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében. |
| 11. | Mely csélcsap és vakmerő, akinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai. |
| 12. | Néha az utcán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik. |
| 13. | És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén monda neki: |
| 14. | Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásaimat. |
| 15. | Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orcádat, és reád találtam! |
| 16. | Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, egyiptomi szövésű szőnyegekkel, |
| 17. | Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal. |
| 18. | No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben, vigadjunk szerelmeskedésekkel. |
| 19. | Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra. |
| 20. | Egy erszény pénzt vőn kezéhez, holdtöltére jő haza. |
| 21. | [És] elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hízelkedésével elragadá őt. |
| 22. | Utána megy, mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő béklyóba, |
| 23. | Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképpen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van. |
| 24. | Annak okáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire! |
| 25. | Ne hajoljon annak útjaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényein! |
| 26. | Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, akik attól megölettek. |
| 27. | Sírba vívő út az ő háza, amely levisz a halálnak hajlékába. |