A babiloni foglyok keserve

1. Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
2. A fűzfákra, közepette, [oda] függesztettük hárfáinkat,
3. Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, [mondván]: Énekeljetek nekünk a Sion énekei közül!
4. Hogyan énekelnénk az Úrnak énekét idegen földön?!
5. Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem, felejtkezzék el rólam az én jobb kezem!
6. Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vigasságom fejének!
7. Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, akik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!
8. Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen, aki megfizet neked gonoszságodért, amellyel te fizettél nekünk!
9. Áldott legyen, aki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!