Babilon leomlása

1. És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, akinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől.
2. És kiálta [teljes] erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöcévé!
3. Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ővele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.
4. És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból;
5. Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.
6. Fizessetek úgy neki, amint ő fizetett nektek, és kétszerrel kettőztessétek meg neki az ő cselekedetei szerint; amely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek neki.
7. Amennyire dicsőítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyásszal fizessetek neki, mert ezt mondja az ő szívében: Úgy ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok.
8. Ennek okáért egy nap jőnek őreá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg; mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt.

Királyok, kalmárok és hajósok jajgatása. Öröm a mennyben

9. És siratják őt, és jajgatnak őrajta a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dobzódtak, mikor az ő égésének füstjét látják,
10. Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj-jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted!
11. A föld kalmárai is siratják és jajgatják őt, mert az ő áruikat immár senki nem veszi;
12. Arany-, és ezüst-, és drágakő-, és gyöngy-, és gyolcs-, és bíbor-, és selyem-, és skarlátcikkeket; és minden thinfát és minden elefántcsont edényt, és drágafából és rézből és vasból és márványkőből [csinált] minden edényt;
13. És fahéjat és illatszereket, és kenetet és tömjént, és bort és olajat, és zsemlyelisztet és gabonát, és barmokat és juhokat, és lovakat és kocsikat, és rabokat és emberek lelkeit.
14. És a gyümölcs, amit a te lelked kívánt, eltávozott tőled, és minden, ami ínyes és pompás, eltávozott tőled, és többé azokat meg nem találod.
15. Ezeknek árusai, akik meggazdagodtak őtőle, távol állanak az ő kínjától való félelem miatt, sírván és jajgatván,
16. És ezt mondván: Jaj-jaj, a nagy város, amely öltözött gyolcsba és bíborba és skarlátba, és megékesíttetett arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel; hogy elpusztult egy órában annyi gazdagság!
17. És minden hajósmester, és a hajókon levők mind, a sokaság, és az evezők, és valakik a tengeren kereskednek, távol állának.
18. És kiáltának, látván az ő égésének füstjét, és ezt mondják vala: Mi hasonló e nagy városhoz?
19. És port hányván az ő fejükre, kiáltának sírván és jajgatván, és ezt mondván: Jaj-jaj! Az a nagy város, amelyben meggazdagodott mindenki, akinek hajói voltak a tengeren, annak drágaságaiból, hogy elpusztult egy órában!
20. Örülj őrajta, menny, és ti szent apostolok és próféták, mert az Isten büntette meg őt értetek való büntetéssel.
21. És egy erős angyal egy nagy malomkőhöz hasonló követ felvőn, és a tengerbe veté, ezt mondván: Ilyen módon nagy sebességgel vettetik el Babilon, ama nagy város, és többé meg nem találtatik!
22. És hárfásoknak és muzsikásoknak, és síposoknak és trombitásoknak szava tebenned többé nem hallatik; és semmi mesterségnek mestere nem találtatik többé tebenned; és malomnak zúgása sem hallatik többé tebenned;
23. És szövétneknek világossága többé tebenned nem fénylik; és vőlegénynek és menyasszonynak szava sem hallatik többé tebenned; mert a te kalmáraid valának a földnek fejedelmei; mert a te bűvöléseidtől eltévelyedtek mind a népek.
24. És abban prófétáknak és szenteknek vére találtatott, és mindeneknek, akik megölettek a földön.