| 1. | Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. |
| 2. | És én, János, látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. |
| 3. | És hallék nagy szózatot, amely ezt mondja vala az égből: Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. |
| 4. | És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. |
| 5. | És monda az, aki a királyi széken ül vala: Íme, mindent újjáteszek. És monda nekem: Írd meg, mert e beszédek hűek és igazak. |
| 6. | És monda nekem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen. |
| 7. | Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nekem. |
| 8. | A gyáváknak pedig, és hitetleneknek, és utálatosoknak, és gyilkosoknak, és paráznáknak, és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban [lesz], ami a második halál. |
| 9. | És jöve hozzám egy a hét angyal közül, akinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nekem, mondván: Jer, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. |
| 10. | És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatá nekem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből. |
| 11. | Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint a kristálytiszta jáspiskőhöz; |
| 12. | És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, amelyek az Izrael fiai tizenkét törzsének [nevei]: |
| 13. | Napkeletről három kapu, északról három kapu, délről három kapu, napnyugatról három kapu. |
| 14. | És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei. |
| 15. | Aki pedig énvelem beszéle, annál vala egy aranyvessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát. |
| 16. | És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő. |
| 17. | És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval. |
| 18. | És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló. |
| 19. | És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafír; a harmadik kálcedon; a negyedik smaragd; |
| 20. | Az ötödik szárdonix; a hatodik szárdiusz; a hetedik krizolitus; a nyolcadik berillus; a kilencedik topáz; a tizedik krizopráz; a tizenegyedik jácint; a tizenkettedik ametiszt. |
| 21. | A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utcája tiszta arany, olyan, mint az átlátszó üveg. |
| 22. | És templomot nem láttam abban, mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány. |
| 23. | És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány. |
| 24. | És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségüket és tisztességüket abba viszik. |
| 25. | És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz); |
| 26. | És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik. |
| 27. | És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé. |