Isten felséges voltának jelenése, és az ünnepies imádat az ő trónja körül

1. Ezek után látám, és íme egy megnyílt ajtó [vala] a mennyben, és az első szó, amelyet mint egy velem beszélő trombitának szavát hallék, ezt mondja vala: Jöjj fel ide, és megmutatom neked, amiknek meg kell lenni ezután.
2. És azonnal elragadtatám lélekben: és íme, egy királyi szék vala letéve a mennyben, és üle [valaki] a királyi székben;
3. És aki üle, tekintetére nézve hasonló vala a jáspis- és szárdiuszkőhöz; és a királyi szék körül szivárvány [vala], látszatra smaragdhoz hasonló.
4. És a királyi szék körül huszonnégy királyi szék [vala]; és a királyi székekben látám ülni a huszonnégy vént fehér ruhákba öltözve, és a fejükön aranykoronák valának.
5. A királyi székből pedig villámlások és mennydörgések és szózatok jőnek [vala] ki. És hét tűzlámpás ég [vala] a királyi szék előtt, amely az Istennek hét lelke;
6. És a királyi szék előtt üvegtenger [vala], hasonló a kristályhoz; és a királyi szék közepette és a királyi szék körül négy lelkes állat, szemekkel teljesek elöl és hátul.
7. És az első lelkes állat hasonló [vala] az oroszlánhoz, és a második lelkes állat hasonló a borjúhoz, és a harmadik lelkes állatnak olyan arca [vala], mint egy embernek, és a negyedik lelkes állat hasonló [vala] a repülő sashoz.
8. És a négy lelkes állat, amelyek közül mindeniknek hat-hat szárnya [vala], körös-körül és belül teljes [vala] szemekkel, és meg nem szűnik [vala] nappal és éjjel ezt mondani: Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki vala, és aki van, és aki eljövendő.
9. És mikor a lelkes állatok dicsőséget, tisztességet és hálát adnak annak, aki a királyi székben ül, annak, aki örökkön-örökké él,
10. Leesik a huszonnégy vén az előtt, aki a királyi székben ül, és imádja azt, aki örökkön-örökké él, és az ő koronáit a királyi szék elé teszi, mondván:
11. Méltó vagy, Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt, mert te teremtettél mindent, és a te akaratodért vannak és teremttettek.