Az első hat pecsét felszakítása

1. És látám, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jöjj és lásd!
2. És látám, és íme, egy fehér ló, és a rajta ülőnél íj vala; és adaték neki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.
3. És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallám, hogy a második lelkes állat ezt mondá: Jöjj és lásd!
4. És előjöve egy másik, vörös ló, és aki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy [az emberek] egymást öljék; és adaték annak egy nagy kard.
5. És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat mondá: Jöjj és lásd! Látám azért, és íme, egy fekete ló; és annak, aki azon üle, egy mérleg vala kezében.
6. És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, amely ezt mondja vala: A búzának mércéje egy dénár, és az árpának három mércéje egy dénár; de a bort és az olajat ne bántsd.
7. És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallám a negyedik lelkes állat szavát, amely ezt mondja vala: Jöjj és lásd!
8. És látám, és íme, egy sárga színű ló; és aki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel, és éhséggel, és halállal, és a földnek fenevadai által.
9. És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak.
10. És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?
11. Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák, és mondaték nekik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, amíg beteljesedik mind az [ő] szolgatársaik[nak], mind az ő atyjukfiai[nak száma], akiknek meg kell öletniük, amint ők is [megölettek].
12. Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és íme, nagy földindulás lőn, és a nap feketévé lőn, mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér;
13. És az ég csillagai a földre hullának, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza.
14. És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik, és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttaték.
15. És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad elrejték magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba,
16. És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mireánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától,
17. Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?