A hit által való megigazulást Ábrahám példájával és Dávid bizonyságával bizonyítja

1. Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám, a mi atyánk nyert volna test szerint?
2. Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt.
3. Mert mit mond az Írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatik az őneki igazságul.
4. Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint;
5. Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul.
6. Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül:
7. Boldogok, akiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és akiknek elfedeztettek az ő bűneik.
8. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.
9. Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is [tulajdoníttatik]-e? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttatik igazságul.
10. Miképpen tulajdoníttatik tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.
11. És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében [tanúsított] hite igazságának pecsétjéül nyerte, hogy atyja legyen mindazoknak, akik körülmetéletlen létükre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság;
12. És [hogy] atyja [legyen] a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak, Ábrahámnak körülmetéletlenségében [tanúsított] hitének nyomdokait.
13. Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által.
14. Mert ha azok az örökösök, kik a törvényből valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret:
15. Mert a törvény haragot nemz; ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.
16. Azért hitből, hogy kegyelemből [legyen], hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk
17. (Amint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged) az előtt az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket.
18. Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, aszerint, amint megmondatott: Így lészen a te magod.
19. És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére;
20. Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek,
21. És teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti.
22. Azért is tulajdoníttatik neki igazságul.
23. De nemcsak őérte íratott meg, hogy tulajdoníttatik neki [igazságul],
24. Hanem miértünk is, akiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, akik hisznek abban, aki feltámasztotta a mi Urunkat, a Jézust a halálból,
25. Ki a mi bűneinkért [halálra] adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.