1. |
Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Lélek által,
|
2. |
Hogy nagy az én szomorúságom, és szüntelenvaló az én szívemnek fájdalma;
|
3. |
Mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, [elszakasztva] a Krisztustól az én atyámfiaiért, akik rokonaim test szerint;
|
4. |
Akik izraeliták, akiké a fiúság, és a dicsőség és a szövetségek, meg a törvényadás, és az isteni tisztelet, és az ígéretek;
|
5. |
Akiké az atyák, és akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.
|
6. |
Nem lehet pedig, hogy meghiúsult legyen az Isten beszéde. Mert nem mindnyájan izraeliták azok, kik Izraeltől valók;
|
7. |
Sem nem mindnyájan fiak, kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik neked a te magod.
|
8. |
Azaz nem a testnek fiai az Isten fiai, hanem az ígéret fiait tekinti magul.
|
9. |
Mert ígéretnek beszéde ez: Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz.
|
10. |
Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól, a mi atyánktól:
|
11. |
Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól,
|
12. |
Megmondatott neki, hogy a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.
|
13. |
Miképpen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaút pedig gyűlöltem.
|
14. |
Mit mondunk tehát? Vajon nem igazságtalanság-e [ez] az Istentől? Távol legyen!
|
15. |
Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek.
|
16. |
Annak okáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.
|
17. |
Mert azt mondja az Írás a fáraónak, hogy: Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam benned az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
|
18. |
Annak okáért akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít.
|
19. |
Mondod azért nekem: Miért fedd hát [engem]? [Hiszen] az ő akaratának kicsoda áll ellene?
|
20. |
Sőt inkább kicsoda vagy te, óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-e a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így?
|
21. |
Avagy nincsen-e a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon?
|
22. |
Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek,
|
23. |
És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, [mit szólhatsz ellene]?
|
24. |
Akikül el is hívott minket, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
|
25. |
Amint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek, és a nem szerettet szeretettnek.
|
26. |
És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nekik: Ti nem vagytok az én népem! – ott az élő Isten fiainak fognak hívatni.
|
27. |
Ésaiás pedig ezt kiáltja Izrael felől: Ha Izrael fiainak száma [annyi] volna is, mint a tenger fövenye, a maradék tartatik meg.
|
28. |
Mert a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban, mivel rövidesen végez az Úr a földön.
|
29. |
És amint Ésaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nekünk magot, olyanokká lettünk volna, mint Szodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
|
30. |
Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, akik az igazságot nem követték, az igazságot elnyerték, mégpedig a hitből való igazságot;
|
31. |
Izrael ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére.
|
32. |
Miért? Azért, mert nem hitből [keresték], hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe,
|
33. |
Amint meg van írva: Íme, beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz benne, nem szégyenül meg.
|