| 1. | Vala pedig Naóminak egy rokona az ő férje után, előkelő, derék ember Elimélek nemzetségéből, neve Boáz. |
| 2. | És monda a moábita Ruth Naóminak: Hadd menjek, kérlek, a mezőre, hogy kalászokat szedegessek az után, akinek szemei előtt kedvességet találok! És az monda: Menj, édes leányom! |
| 3. | Elméne azért és odaérkezék, szedegete a mezőn az aratók után, és történetesen odatalált Boáz szántóföldjére, aki Elimélek nemzetségéből való volt. |
| 4. | És íme, Boáz kijöve Betlehemből, és monda az aratóknak: Az Úr legyen veletek! És ők mondának neki: Áldjon meg téged az Úr! |
| 5. | És monda Boáz az ő szolgájának, aki az aratók felügyelője volt: Kié ez a leányzó? |
| 6. | És felele a szolga, az aratók felügyelője, és monda: Az a moábita leányzó ez, aki Naómival jött a Moáb mezejéről. |
| 7. | Aki mondá: Hadd szedegessek, kérlek, és hadd tarlózgassak a kévék közt az aratók után! És idejöve, és itt marada reggeltől fogva mind mostanig, és csak éppen most pihent egy keveset a házban. |
| 8. | És mondá Boáz Ruthnak: Ugyan hallod-e, édes leányom! Ne menj szedegetni más mezőre és el ne menj innen, hanem menj [mindenütt] szolgálóim után! |
| 9. | Szemeid legyenek a mezőn, amelyet aratnak, és járj utánuk! Íme, meghagytam a szolgáknak, hogy ne bántsanak téged, és ha megszomjúhozol, menj az edényekhez, és igyál abból, amit a szolgák merítenek! |
| 10. | Akkor ez arcra borula és meghajtá magát a földig, és monda neki: Hogy-hogy találtam [ilyen] kedvességet a te szemeid előtt, hogy rám tekintettél, holott én idegen vagyok? |
| 11. | Boáz pedig felele, és monda neki: Bizony, elmondtak nekem mindent, amit cselekedtél a te napaddal férjed halála után, hogy elhagytad a te atyádat, és a te anyádat, és a te születésednek földjét, és jöttél ahhoz a néphez, amelyet nem ismertél azelőtt. |
| 12. | Fizessen meg az Úr a te cselekedetedért, és legyen teljes a te jutalmad az Úrtól, Izraelnek Istenétől, akinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél! |
| 13. | Ez pedig monda: Találjak kedvességet a te szemeid előtt, uram, mert megvigasztaltál engem, és mert a te szolgálódnak szívéhez szóltál, holott én nem vagyok a te szolgálóleányaid közül. |
| 14. | És az evésnek idejekor szóla neki Boáz: Jer ide, és egyél a kenyérből, és mártsd be a te falatodat az ecetes [lébe]! És ő leüle az aratók mellé. És pergelt gabonát nyújtott neki, és evett, s jóllakott, sőt, még hagyott is. |
| 15. | Azután felállott, hogy szedegessen, és Boáz megparancsolta az ő szolgáinak, mondván: A kévék között is hadd szedegessen, és meg ne pirongassátok őt! |
| 16. | Sőt, húzogassatok ki neki a kévékből is, és hagyogassatok el, hogy szedje fel, és meg ne dorgáljátok őt! |
| 17. | És ő szedegete a mezőn mind estig, és kicsépelé, amit szedegetett, és lett abból szinte egy efa árpa. |
| 18. | És felvevé, és beméne a városba, és napaasszonya látá, amit ő szedegetett. Aztán elővevé, és odaadá neki, amit meghagyott, minekutána jóllakott vala. |
| 19. | És monda neki az ő napaasszonya: Hol szedegettél ma, és hol munkálkodtál? Áldott legyen, aki rád tekintett! És elbeszélte az ő napaasszonyának, hogy kinél munkálkodott, és monda: Annak a férfiúnak a neve, akinél ma munkálkodtam: Boáz. |
| 20. | És monda Naómi az ő menyének: Áldott legyen ő az Úrtól, aki nem vonta meg irgalmasságát az élőktől és a megholtaktól! És Naómi monda neki: Közelvalónk nekünk az a férfiú; legközelebbi rokonaink közül való ő. |
| 21. | És szóla a moábita Ruth: Még azt is mondta ő nekem: Menj [mindenütt] az én munkásaim után, amíg csak el nem végzik az én egész aratásomat! |
| 22. | És monda Naómi Ruthnak, az ő menyének: Jó, édes leányom, hogy az ő szolgálóival jársz, ne is találjanak téged más mezőn! |
| 23. | Így járt ő [mindenütt] a Boáz szolgálói után, szedegetve, míg az árpaaratás és búzaaratás bevégződött; és az ő napaasszonyával lakott. |