A Vőlegény és Menyasszony benső szerelme

1. Énekek éneke, mely Salamoné.
2. Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
3. A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
4. Vonj engemet teutánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába, örvendezünk és vigadunk tebenned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
5. Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai, mint Kédár sátrai [és] Salamon szőnyegei.
6. Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, a magam szőlőjét nem őriztem.
7. Mondd meg nekem, [te], akit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben, mert miért legyek én olyan, mint aki elfátyolozza magát társaid nyájainál?
8. Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb, jöjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül!
9. A fáraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
10. Szépek a te orcáid a [halántékra való] láncokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
11. Aranyláncokat csinálunk neked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
12. Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jó illata származik éntőlem.
13. [Olyan] az én szerelmesem nekem, mint egy kötés mirha, mely az én kebleim között hál.
14. [Mint] az Engedi szőlőiben a ciprusfürt, [olyan] nekem az én szerelmesem.
15. Íme, szép vagy, én mátkám, íme, szép vagy, a te szemeid [olyanok, mint] a galambok.
16. Íme, te [is] szép vagy, én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
17. A mi házainknak gerendái cédrusfák, és a mi mennyezetünk ciprusfa.