A Menyasszony vágyódása a Vőlegényhez

1. Én Sáronnak rózsája [vagyok], és a völgyek lilioma.
2. Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.
3. Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni, és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
4. Bevisz engem a borozóházba, és zászló felettem a szerelme.
5. Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal, mert betege vagyok a szerelemnek.
6. Az ő bal keze az én fejem alatt van, és jobb kezével megölel engem.
7. Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, amíg akarja.
8. Az én szerelmesemnek szavát [hallom], íme ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!
9. Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz vagy a szarvasoknak fiához. Íme, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül.
10. Szóla az én szerelmesem nekem, és monda: Kelj fel, én mátkám, én szépem, és jöszte!
11. Mert íme a tél elmúlt, az eső elmúlt, elment.
12. Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerlicének szava hallatik a mi földünkön.
13. A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jó illatot adnak; kelj fel, én mátkám, én szépem, és jöjj [hozzám]!
14. Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nekem a te orcádat, hadd halljam a te szódat, mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!
15. Fogjátok meg nekünk a rókákat, a rókafiakat, akik a szőlőket elpusztítják, mert a mi szőlőink virágban vannak.
16. Az én szerelmesem enyém, és én az övé, aki a liliomok közt legeltet.
17. Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak, térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz vagy a szarvasoknak fiához a Béter hegyein.