| 1. | Szép vagy, én mátkám, mint Tirsa [városa], kedves, mint Jeruzsálem, rettenetes, mint a zászlós tábor. |
| 2. | Fordítsd el a te szemeidet éntőlem, mert azok megzavarnak engem. A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája, melyek a Gileádról szállanak alá. |
| 3. | A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, melyek feljőnek a fürdőből, melyek mind kettősöket ellenek, és meddő azok között nincsen. |
| 4. | Mint a pomagránát darabja a te vakszemed a te fátyolod alatt. |
| 5. | Hatvanan vannak a királynék, és nyolcvanan az ágyasok; és számtalan a leányzó. |
| 6. | És az én galambom, az én tökéletesem, az ő anyjának egyetlenegye, az ő szülőjének választottja. Látják a leányok, és boldognak mondják őt, a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt. |
| 7. | Kicsoda az, aki úgy láttatik, mintegy hajnal, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor? |
| 8. | A diófás kertekbe mentem vala alá, hogy a völgynek zöld füveit lássam, hogy megnézzem, ha fakad-e a szőlő, és a pomagránátfák virágzanak-e? |
| 9. | Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem az én nemes népemnek díszhintajába. |
| 10. | Térj meg, oh Sulamit, térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged! Mit néztek Sulamiton, mint egy mahanaimbeli körtáncot! |