| 1. | Oh, mely szépek a te lépéseid a sarukban, oh, fejedelem leánya! A te csípőd hajlásai [olyanok], mint a kösöntyűk, mesteri kezeknek műve. |
| 2. | A te köldököd, mint a kerekded csésze, nem szűkölködik nedvesség nélkül, a te hasad, [mint a] gabonaasztag, liliomokkal körülkerítve. |
| 3. | A te két emlőd, [mint] két őzike, a vadkecskének kettős fiai. |
| 4. | A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony, a te szemeid, [mint a] hesbonbeli halastók, a soknépű kapunál, a te orrod hasonló a Libánus tornyához, mely néz Damaszkusz felé. |
| 5. | A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez, és a te fejeden hajadnak fonatékja a bíborhoz, a király is megköttetnék fürtjeid által! |
| 6. | Mely igen szép vagy és mely kedves, oh szerelem, a gyönyörűségek közt! |
| 7. | Ez a te termeted hasonló a pálmafához, és a te emlőid a [szőlő]gerézdekhez. |
| 8. | Azt mondám: felhágok a pálmafára, megfogom annak ágait: és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei, és a te orrodnak illata, mint az almának. |
| 9. | És a te ínyed, mint a legjobb bor, melyet szerelmesem kedvére szürcsöl, mely szóra nyitja az alvók ajkait. |
| 10. | Én az én szerelmesemé vagyok, és engem kíván ő! |
| 11. | No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a falukban! |
| 12. | Felkelvén menjünk a szőlőkbe, lássuk meg, ha fakad-e a szőlő, ha kinyílott-e virága, ha virágzanak-e a gránátalmafák: ott közlöm az én szerelmimet veled. |
| 13. | A mandragórák illatoznak, és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, [melyeket oh], én szerelmesem, neked megtartottam! |