| 1. | Vajha lennél nekem én atyámfia, ki az én anyámnak emlőjét szopta, hogy téged kívül találván megcsókolnálak, mégsem utálnának meg engem. |
| 2. | Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába, te oktatgatnál engem, én meg borral itatnálak, fűszeressel, gránátalma borral. |
| 3. | Az ő bal keze az én fejem alatt, és jobb kezével megölel engem. |
| 4. | Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet, mígnem ő akarja? |
| 5. | Kicsoda ez, aki feljő a pusztából, aki az ő szerelmeséhez támaszkodik? Az almafa alatt költöttelek fel téged, ott szült téged a te anyád, ott szült téged a te szülőd! |
| 6. | Tégy engem, mint egy pecsétet a te szívedre, mint egy pecsétet a te karodra, mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem: lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai. |
| 7. | Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet, a folyóvizek sem boríthatnák azt el; ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, [mégis] megvetnék azt. |
| 8. | Kicsiny húgunk van nekünk, akinek nincsen még emlője; mit cselekedjünk a mi húgunk felől a napon, melyen arról szót tesznek? |
| 9. | Ha ő kőfal, építünk azon ezüstből palotát; ha pedig ajtó ő, elrekesztjük őt cédrusdeszkával. |
| 10. | [Mikor] én [olyan leszek, mint] a kőfal, és az én emlőim, mint a tornyok, akkor olyan leszek őelőtte, mint aki békességet nyer. |
| 11. | Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban, adta az ő szőlejét a pásztoroknak, ki-ki annak gyümölcséért hoz ezer-ezer ezüst[siklust]. |
| 12. | Az én szőlőmre, mely énreám néz, nekem gondom lesz; az ezer [siklus], Salamon, tiéd legyen, a kétszáz annak gyümölcsének őrizőié. |
| 13. | Oh te, aki lakol a kertekben! A te társaid a te szódra figyelmeznek, hadd halljam [én is]! |
| 14. | Fuss, én szerelmesem, és légy hasonló a vadkecskéhez vagy a szarvasnak fiához a drága füveknek hegyein! |