| 1. | Dárius második esztendejében, a nyolcadik hónapban szóla az Úr Zakariáshoz, a Berekiás fiához, aki Iddó próféta fia, mondván: |
| 2. | Igen megharagudott az Úr a ti atyáitokra. |
| 3. | Mondjad azért nekik: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek hozzám, szól a Seregeknek Ura, és hozzátok térek, mond a Seregeknek Ura. |
| 4. | Ne legyetek olyanok, mint atyáitok, akikhez az elébbi próféták kiáltottak, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek meg, kérlek, a ti gonosz utaitokról és a ti gonosz cselekedeteitekből; de nem hallgattak meg, és nem figyelmeztek reám, szól az Úr. |
| 5. | Atyáitok? Hol vannak ők? És a próféták örökké élnek-e? |
| 6. | De az én beszédeim és végzéseim, amelyeket szolgáim, a próféták által hirdettem, nem beteljesedtek-e a ti atyáitokon? És megtértek, és azt mondták: Amint elhatározta vala a Seregeknek Ura, hogy a mi utaink és cselekedeteink szerint bánik velünk, úgy bánt velünk. |
| 7. | A tizenegyedik hónapnak, azaz a sebat hónapnak huszonnegyedik napján, Dáriusnak második esztendejében szóla az Úr Zakariáshoz, a Berekiás fiához, aki Iddó próféta fia, mondván: |
| 8. | Látám éjszaka, hogy íme, egy férfiú vörös lovon ül vala, és áll vala a mirtusz-fák között, amelyek egy árnyas völgyben valának, háta mögött pedig vörös, tarka és fehér lovak. |
| 9. | És mondám: Mik ezek, Uram? És mondá nekem az angyal, aki beszél vala nekem: Én megmutatom neked, mik ezek. |
| 10. | Akkor felele az a férfiú, aki a mirtuszfák között áll vala, és mondá: Azok ezek, akiket az Úr küldött, hogy járják be e földet; |
| 11. | És felelének az Úr angyalának, aki a mirtuszfák között áll vala, és mondák: Bejártuk a földet, és íme, az egész föld vesztegel és nyugodt. |
| 12. | Az Úr angyala pedig felele, és mondá: Seregeknek Ura! Meddig nem könyörülsz még Jeruzsálemen és Júdának városain, amelyekre haragszol immár hetven esztendő óta? |
| 13. | És nyájas szavakkal, vigasztaló szókkal felele az Úr az angyalnak, aki beszél vala velem. |
| 14. | És mondá nekem az angyal, aki beszél vala velem: Kiálts, ezt mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel! |
| 15. | De nagy haraggal haragszom én a hivalkodó népekre, akikre kevéssé haragudtam [ugyan], de ők gonoszra törtek. |
| 16. | Azt mondja azért az Úr: Könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez; benne építtetik meg az én házam, szól a Seregeknek Ura, és mérőzsinór nyújtatik ki Jeruzsálem felett. |
| 17. | Mégis kiálts, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Bővelkedni fognak még városaim a jóban, mert megvigasztalja még az Úr a Siont, és magáévá fogadja még Jeruzsálemet! |
| 18. | Majd felemelém szemeimet, és íme, négy szarvat láték. |
| 19. | És mondám az angyalnak, aki beszél vala velem: Mik ezek? És monda nekem: Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát, Izraelt és Jeruzsálemet. |
| 20. | Azután mutata nekem az Úr négy mesterembert. |
| 21. | És mondám: Mit jöttek ezek cselekedni? Ő pedig szóla, mondván: Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát annyira, hogy senki sem emelheti vala fel fejét, de eljöttek ezek, hogy elrettentsék őket, hogy letörjék a pogányok szarvait, akik szarvakkal támadtak vala Júda földje ellen, hogy szétszórják azt. |