| 1. | Azután megmutatá nekem Jósuát, a főpapot, aki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt, aki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt. |
| 2. | És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán, dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-e ez? |
| 3. | Jósua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal előtt. |
| 4. | És szóla, és monda az előtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda neki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged! |
| 5. | Azután mondám: Tegyenek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték őt, az Úrnak angyala pedig [ott] áll vala. |
| 6. | És bizonyságot tőn az Úrnak angyala Jósuának, mondván: |
| 7. | Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha az én utaimban jársz, és ha parancsolataimat megtartod, te is ítélője leszel az én házamnak, sőt őrizni fogod az én pitvaraimat, és ki- s bejárást engedek neked ez itt állók között. |
| 8. | Halld meg, Jósua, te főpap, te és barátaid, akik előtted ülnek, mert jelképes férfiak ezek: Íme, bizony előhozom az én szolgámat, Csemetét! |
| 9. | Mert íme, e kő az, amelyet Jósua elé helyezek; egy kövön hét szem; íme, én faragom annak faragványait, így szól a Seregeknek Ura, és eltörlöm e földnek álnokságait egy napon. |
| 10. | Azon a napon, így szól a Seregeknek Ura, ki-ki hívja majd a maga felebarátját a szőlőtő alá és a fügefa alá. |