| 1. | Térjetek eszetekre, s eszméljetek fel, ti arcátlan nemzet, |
| 2. | Mielőtt szülne a végzés (mint a polyva, száll tova az a nap), míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja! |
| 3. | Keressétek az Urat mindnyájan, e föld alázatosai, akik az ő ítélete szerint cselekesztek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján! |
| 4. | Mert elhagyottá lesz Gáza, Askelon pedig pusztasággá, Asdódot délben űzik el, és Ekron kiirtatik. |
| 5. | Jaj a tenger vidékén lakóknak, a kereteusok nemzetségének. Az Úr igéje ellened van, te Kánaán, filiszteusok földje; elpusztítalak téged, lakatlanná leszel. |
| 6. | És a tenger vidéke legelőkké, pásztorok tanyáivá és juhoknak aklaivá lészen. |
| 7. | És [az a] vidék a Júda házának maradékáé lesz, ők legeltetnek azon; estére Askelon házaiban heverésznek, mert meglátogatja őket az Úr, az ő Istenük, és visszahozza az ő foglyaikat. |
| 8. | Hallottam Moáb gyalázkodását és Ammon fiainak szidalmait, amelyekkel gyalázták népemet, és felfuvalkodtak az ő határuk ellen. |
| 9. | Azért élek én, mond a Seregeknek Ura, Izraelnek Istene, hogy Moáb olyanná lészen, mint Szodoma, Ammon fiai pedig, mint Gomora: tövistermő föld, sótelep és pusztaság örökre; népem maradéka prédálja fel őket, és nemzetségem ivadékai bírják majd őket. |
| 10. | Ez [esik meg] rajtuk az ő kevélységükért, amiért gyalázkodtak, és felfuvalkodtak a Seregek Urának népe ellen. |
| 11. | Rettenetes lesz az Úr ellenük, mert elfogyatja a földnek minden istenét, és neki hódol majd ki-ki a maga lakhelyén, a pogányoknak is minden szigete. |
| 12. | Ti is, kúsiak! Fegyverem öli meg őket. |
| 13. | És kinyújtja kezét észak felé, és elveszti Asszíriát, Ninivét pusztasággá teszi, kietlenné, mint egy sivatag. |
| 14. | És nyájak heverésznek bensejében, mindenféle állatok serege: pelikán és sündisznó hálnak párkányain, az ablakban [azoknak] szava hangzik, a küszöbön omladék lészen, mert lefosztatott a cédrus! |
| 15. | Íme, a víg város, a bátorságban lakozó, amely ezt mondja vala szívében: Én vagyok, és nincs kívülem más! Milyen pusztasággá lőn, vadak tanyájává, aki átmegy rajta, mind süvöltöz és csapkodja kezét. |