| 1. | A presbitereket, kik köztetek vannak, kérem én, a presbitertárs és a Krisztus szenvedéseinek tanúja, ki a megjelenendő dicsőségnek is részese vagyok: |
| 2. | legeltessétek Istennek köztetek levő nyáját, gondját viselvén nem kényszerítésből, hanem örömest; nem is rút nyereségvágyból, hanem kész indulattal; |
| 3. | nem is úgy, hogy uralkodjatok gyülekezeteiteken, hanem úgy, hogy példaképei legyetek a nyájnak; |
| 4. | így mikor megjelenik a főpásztor, elveszitek a dicsőségnek hervadhatatlan koronáját. |
| 5. | Hasonlóképpen ti ifjak, engedelmeskedjetek a véneknek; mindnyájan pedig egymásnak engedelmesek legyetek, az alázatossággal övezvén fel magatokat; mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad. |
| 6. | Alázzátok meg tehát magatokat az Istennek hatalmas keze alatt, hogy titeket alkalmas időben felmagasztaljon; |
| 7. | minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van reátok. |
| 8. | Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán széjjeljár, keresvén, kit nyeljen el; |
| 9. | kinek álljatok ellene, erősek lévén a hitben, tudván, hogy a ti atyátokfiain, kik a világon vannak, ugyanezek a szenvedések mennek végbe. |
| 10. | A minden kegyelemnek Istene pedig, aki minket az ő örökkévaló dicsőségére elhívott Krisztus Jézusban, rövid szenvedésetek után ő maga tegyen benneteket tökéletesekké, erősekké, szilárdakká, állhatatosokká; |
| 11. | övé a dicsőség és a hatalom örökkön örökké! Ámen. |
| 12. | Szilvánusz által, ki nektek, én úgy tartom, hű atyátokfia, röviden írtam, intvén és biztosítván titeket, hogy ez az Istennek igazi kegyelme, amelyben állotok. |
| 13. | Üdvözöl titeket a Babilonban levő, veletek együtt kiválasztott gyülekezet és Márk, az én fiam. |
| 14. | Üdvözöljétek egymást a szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, kik Krisztus Jézusban vagytok. Ámen. |