| 1. | Ezért láttuk jónak, mikor tovább már nem állhattuk meg, hogy magunk visszamaradjunk Athénban, |
| 2. | Timótheust pedig, a mi atyánkfiát és Istennek szolgáját, a mi munkatársunkat a Krisztus evangéliumában elküldtük, hogy erősítsen és vigasztaljon titeket a ti hitetek felől, |
| 3. | hogy senki meg ne inogjon ezekben a nyomorúságokban; mert ti magatok tudjátok, hogy mi evégre vagyunk itt. |
| 4. | Mert mikor nálatok voltunk is, előre megmondtuk nektek, hogy nyomorgatni fognak bennünket, amint meg is történt, tudjátok is. |
| 5. | Ezért küldtem tehát én, mikor már tovább nem állhattam meg, hogy értesüljek a ti hitetekről, hogy valamiképpen nem kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem lett-e hiábavaló a mi munkánk. |
| 6. | De most, hogy Timótheus megérkezett hozzánk tőletek, és örömmel adta nekünk hírül a ti hiteteket és szereteteteket, és hogy jó emlékezéssel vagytok rólunk mindenkor, kívánván minket látni, mint mi is titeket, |
| 7. | ezért vigasztalást vettünk, atyámfiai, tibennetek, minden nyomorúságunkban és szükségünkben a ti hitetek által, |
| 8. | mert most élünk, ha ti az Úrban álltok. |
| 9. | Mert micsoda hálaadással tudnánk az Istennek megfizetni értetek, mindazért az örömért, amellyel örülünk miattatok a mi Istenünk előtt, |
| 10. | éjjel és nappal igen nagy buzgósággal kérve, hogy láthassuk a ti orcátokat és helyrehozzuk hitetek hiányait? |
| 11. | Maga pedig a mi Istenünk és Atyánk, és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse el a mi utunkat tihozzátok; |
| 12. | titeket pedig az Úr gyarapítson és tegyen bővelkedőkké a szeretetben egymáshoz és mindenkihez, amilyenek mi is vagyunk tihozzátok, |
| 13. | hogy erősítse meg a ti szíveiteket, hogy legyenek szentségben feddhetetlenek a mi Istenünk és Atyánk előtt, mikor a mi Urunk Jézus Krisztus eljön minden ő szentjeivel egyetemben. |