| 1. | Végezetre tehát, atyámfiai, kérünk titeket és intünk az Úr Jézusban, hogy amiképpen vettétek tőlünk, hogyan kell járnotok és Istennek tetszenetek, úgy mind jobban gyarapodjatok, |
| 2. | mert tudjátok, mely parancsolatokat adtunk nektek a Krisztus Jézus által. |
| 3. | Mert az az Isten akarata, a ti megszentelésetek: hogy tartsátok távol magatokat a paráznaságtól, |
| 4. | tudja közületek mindenki a maga edényét megszerezni szentségben és tisztességben, |
| 5. | ne kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent, |
| 6. | hogy túlkapást senki ne kövessen el, és meg ne károsítsa az üzletben felebarátját; mert bosszúálló az Úr mindezekért, miképpen előbb is megmondtuk nektek, és bizonyságot tettünk. |
| 7. | Mert nem tisztátlanságra hívott minket az Isten, hanem szentségre. |
| 8. | Úgyhogy tehát aki ezeket megveti, nem embert vet meg, hanem az Istent, ki adta is nekünk az ő Szentlelkét. |
| 9. | Az atyafiúi szeretetről pedig nem szükség, hogy írjak nektek; mert ti magatok megtanultátok Istentől, hogy egymást szeressétek; |
| 10. | mert gyakoroljátok is azt mindazok iránt a testvérek iránt, kik egész Macedóniában vannak. De intünk benneteket, atyámfiai, hogy még inkább gyarapodjatok, |
| 11. | és becsületbeli dolognak tartsátok, hogy nyugodtak legyetek, a magatok dolgát végezzétek, és munkálkodjatok a tulajdon kezeitekkel. |
| 12. | Úgy, amint nektek parancsoltuk, hogy a kívülvalók előtt tiszteletre méltóan viseljétek magatokat, és senkire ne szoruljatok. |
| 13. | Nem akarom pedig, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, akik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint egyebek, akiknek reménységük nincsen. |
| 14. | Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is azokat, akik elaludtak, a Jézus által elő fogja vezetni ővele együtt. |
| 15. | Mert ezt mondjuk nektek az Úr szavával, hogy mi, élők, akik megmaradunk az Úr eljövetelére, nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. |
| 16. | Mert maga az Úr parancsszóval, arkangyal kiáltásával és Isten harsonájával leszáll az égből, és a Krisztusban meghaltak feltámadnak először; |
| 17. | azután mi, élők, akik megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úrral való találkozásra a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. |
| 18. | Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel. |