| 1. | Volt pedig Áhábnak hetven fia Samáriában; írt tehát Jéhu leveleket és elküldte Samáriába Jizréel fejeihez, a vénekhez és Áháb nevelőihez, mondván: |
| 2. | Most pedig, amint ez a levél hozzátok jut, akiknél uratok fiai vannak; és akiknél vannak a harci szekerek és a lovak, az erődített városok és a fegyverek: |
| 3. | szemeljétek ki a legjobbat és a legalkalmasabbat uratok fiai közül, tegyétek atyja trónjára; és hadakozzatok uratok házáért. |
| 4. | De azok igen-igen féltek, mert azt mondták: Íme két király nem állt meg előtte; hát hogyan állhatnánk meg mi? |
| 5. | Tehát elküldött a palotanagy és a városparancsnok, és a vének és nevelők Jéhuhoz, mondván: Mi a te szolgáid vagyunk, és amit nekünk mondasz, mindent megteszünk; nem teszünk senkit királlyá, tedd, amit jónak látsz. |
| 6. | Erre másodszor írt nekik levelet, mondván: Ha ti velem vagytok és az én szavamra hallgattok, vegyétek fejét a férfiaknak, uratok fiainak, és jertek hozzám holnap ilyenkor Jizréelbe. A király fiai pedig, hetven férfi, a város nagyjainál voltak, akik nevelték őket; |
| 7. | tehát amint a levél hozzájuk jutott, fogták a király fiait és levágták őket, hetven férfit; aztán kosarakba rakták fejeiket és elküldték neki Jizréelbe. |
| 8. | Mikor a követ bement és jelentette neki, mondván: Elhozták a király fiainak fejeit; azt mondta: Tegyétek őket két rakásba a kapubejáratba reggelig. |
| 9. | Reggel aztán mikor kiment, megállt, és azt mondta az egész népnek: Igazatok van: igen, én összeesküdtem uram ellen és megöltem őt, és ki vágatta le ezeket mind? |
| 10. | Tudjátok meg tehát, hogy nem esik földre az Úr szavából, amit az Úr szólt Áháb háza ellen. Így hajtotta végre az Úr, amit az ő szolgája által, Illyés által szólt. |
| 11. | És miután Jéhu Jizréelben mind levágatta, akik megmaradtak Áháb házából, és minden nagyjait, ismerőseit és papjait úgy, hogy nem hagyta meg egy maradékát sem; |
| 12. | akkor felkelt, nekiindult és elment Samáriába. Éppen egy juhnyíró háznál volt, a pásztorok az úton voltak, |
| 13. | hogy Jéhu rájuk bukkant Ahazjá júdai király testvéreire, és azt mondta: Kik vagytok ti? Mikor azt mondták: Ahazjá testvérei vagyunk mi, és a király fiait meg az anyakirályné fiait meglátogatni jöttünk le; |
| 14. | akkor azt mondta: Fogjátok meg őket élve; és megfogták őket élve. És levágták őket a juhnyíró ház ciszternájába, negyvenkét embert, egyet sem hagyott meg belőlük. |
| 15. | Mikor onnét elment, szembe találta Jónádábot, Rékáb fiát, és miután köszönt, azt mondta neki: Van olyan egyenes a szíved, mint az én szívem a te szívedhez? Jónádáb pedig azt mondta: Van. Ha van, add a kezed! És kezét adta, mire beemelte őt magához a szekérbe, |
| 16. | és azt mondta: Jer velem és meglátod, milyen féltékeny vagyok az Úrra; és elvitték azt az ő szekerén. |
| 17. | Aztán bement Samáriába, és levágatta Áhábnak minden maradékát Samáriában, míg ki nem pusztította azt; az Úr szava szerint, melyet Illyéshez szólott. |
| 18. | Akkor összegyűjtötte Jéhu az egész népet, és azt mondta nekik: Áháb kevéssé szolgálta a Baált; Jéhu nagyon fogja őt szolgálni. |
| 19. | Most tehát Baálnak minden prófétáját, minden tisztelőjét és minden papját hívjátok hozzám, senki ne hiányozzék, mert nagy vágó áldozatot tervezek a Baálnak, senki, aki hiányozni fog, nem marad életben; de ezt Jéhu cselből tette, hogy elveszítse a Baál tisztelőit. |
| 20. | [Jéhu tehát azt mondta: Szenteljetek ünnepet Baálnak! Ki is hirdették ezt.] |
| 21. | És miután Jéhu egész Izráelbe elküldött, bejött Baálnak minden tisztelője, és senki sem marad el, aki be ne jött volna; úgyhogy mikor bementek a Baál házába, megtelt a Baál háza zugtól zugig. |
| 22. | Akkor azt mondta a ruhatár felügyelőjének: Hozz ki ruhát a Baál minden tisztelőjének. |
| 23. | És mikor kihozta nekik a ruhát, bement Jéhu Jónádábbal, Rékáb fiával a Baál házába; és azt mondta a Baál tisztelőinek: Kutassátok ki és nézzétek meg, hogy nincs-e itt veletek valaki az Úr tisztelői közül, hanem hogy Baál tisztelői csak maguk vannak-e? |
| 24. | Mikor pedig bementek vágóáldozatokat és égő áldozatokat készíteni; Jéhu nyolcvan embert helyezett el magának kívül, és azt mondta: Aki elszalaszt valakit azok közül az emberek közül, akiket én most kezetekre juttatok, élete lesz annak élete helyett. |
| 25. | Mikor aztán befejezte az égő áldozat bemutatását, azt mondta Jéhu a testőröknek és a törzstiszteknek: Jertek be, vágjátok őket, senki ki ne menjen!; és vágták őket kard élével. És miután elhányták a testőrök és a törzstisztek, elmentek oda, ahol Baál templomos város volt; |
| 26. | és kihordták a szent köveket a Baál templomból és azt felégették; |
| 27. | és ledöntötték a Baál szent kövét; és ledöntötték a Baál templomot és árnyékszékké tették máig. |
| 28. | A Baált tehát kipusztította Jéhu Izráelből; |
| 29. | csak Járobeámnak, a Nebát fiának bűneitől, melyekkel bűnbe vitte Izráelt, azoktól nem tért el Jéhu; az aranyborjúktól, amelyek Bétélben és amelyek Dánban voltak. |
| 30. | És azt mondta az Úr Jéhunak: Amiért jól hajtottad végre, ami helyes volt az én szemeimben, egészen úgy cselekedtél Áháb házával, mint én gondoltam: fiaid negyedíziglen ülnek Izráel trónján. |
| 31. | De Jéhu nem vigyázott, hogy teljes szívéből az Úrnak, Izráel Istenének törvényében járjon; nem tért el Járobeám bűneitől, aki bűnbe vitte Izráelt. |
| 32. | Azokban a napokban kezdte az Úr Izráelt csonkítani; és megverte őket Hazáel Izráel egész határában: |
| 33. | a Jordántól napkeletre a Gileád egész földjét, a gádiakat, a rúbenieket és a manassiakat; Aroértől fogva, mely Arnon patakjánál van, mind Gileádot, mind Básánt. |
| 34. | Egyéb dolgai pedig Jéhunak, és minden, amit tett, és miden győzelme tudvalevőleg meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. |
| 35. | És miután Jéhu elaludt az ő atyáival és eltemették őt Samáriában, fia, Jóáház lett helyébe a király. |
| 36. | A napok pedig, melyekben Jéhu Izráel felett uralkodott Samáriában, huszonnyolc esztendő. |