| 1. | Nyolcéves volt Jósia, mikor királlyá lett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának a neve Jedida volt, Adájá leánya Bockátból. |
| 2. | És azt cselekedte, ami helyes az Úr szemeiben; és egészen atyjának, Dávidnak útján járt, és nem tért el sem jobbra, sem balra. |
| 3. | Történt pedig Jósia király tizennyolcadik esztendejében: elküldte a király Sáfánt, Acaljának, Mesullám fiának fiát, az íródeákot, az Úr házába, mondván: |
| 4. | Menj fel Hilkija főpaphoz, hogy készítse el a pénzt, mely befolyt az úr házába; melyet gyűjtöttek a küszöb őrizői a néptől. |
| 5. | És adják azt a munka végeztetőinek kezére, akik az Úr házához vannak rendelve; és azok adják azt a munka végzőinek, akik az Úr házában vannak, hogy a ház romlását kijavítsák: |
| 6. | az ácsoknak, az építőknek és a kőműveseknek; valamint fák és faragott kövek vásárlására a ház kijavításához. |
| 7. | De ne számolják el velük a pénzt, amit kezükbe adnak; hanem azok becsületre járjanak el. |
| 8. | Ekkor azt mondta Hilkija főpap Sáfán íródeáknak: A tanítás könyvét megtaláltam az Úr házában; ezzel átadta Hilkija a könyvet Sáfánnak, ki elolvasta azt. |
| 9. | Mikor aztán Sáfán íródeák bement a királyhoz és választ vitt a királynak; és azt mondta: Kitöltötték szolgáid a pénzt, mely a házban találtatott, és átadták azt a munka végeztetőinek kezébe, akik az Úr házához vannak rendelve: |
| 10. | jelentést is tett Sáfán íródeák a királynak, mondván: Egy könyvet adott nekem Hilkija pap; és elolvasta azt Sáfán a király előtt. |
| 11. | És történt, hogy mikor a király meghallotta a tanítás könyvének szavait; megszaggatta ruháit. |
| 12. | És parancsot adott a király Hilkija papnak, Ahikámnak, a Sáfán fiának, Akbórnak, Mikája fiának, Sáfán íródeáknak és Aszájá királyi szolgának, mondván: |
| 13. | Menjetek, kérdezzétek meg az Urat érettem és a népért, és általában egész Júdáért e megtalált könyv szavai felől; mert nagy az Úr haragja, mely felgyulladt ellennünk, amiért atyáink nem hallgattak e könyv szavaira, hogy mindenben úgy cselekedtek volna, amint meg van írva ránk vonatkozólag. |
| 14. | Akkor elment Hilkija pap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Aszájá Hulda prófétaasszonyhoz, ki Sallumnak, Tikva fiának, Harhász unokájának, a ruhák őrizőjének a felesége volt, és Jeruzsálemben a második kerületben lakott; és szóltak neki. |
| 15. | És azt mondta nekik: Így mondta az Úr, Izráel Istene: Mondjátok a férfiúnak, aki titeket hozzám küldött: |
| 16. | Így mondta az Úr: Íme én veszedelmet hozok erre a helyre és lakosaira: a könyv minden szavát, melyet olvasott Júda királya. |
| 17. | Azért, amiért elhagytak engem és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezeik minden csinálmányával felgyulladt haragom e hely ellen, és nem alszik el. |
| 18. | Júda királyához pedig, aki titeket küldött az Urat megkérdezni, ezt mondjátok: Így mondta az Úr, Izráel Istene: Ami azokat a szavakat illeti, melyeket hallottál: |
| 19. | Amiért meglágyult a szíved és megaláztad magadat az Úr előtt, mikor hallottad, amit ez ellen a hely ellen és lakosai ellen szóltam, hogy iszonyattá és átokká lesznek, és megszaggattad ruháidat és sírtál előttem; én is meghallgattalak, ez az Úr mondása. |
| 20. | Ezért íme én atyáidhoz takarítalak téged, és sírodba takaríttatsz békességgel, és nem látnak szemeid semmit abból a veszedelemből, melyet én erre a helyre hozok. |