| 1. | És akkor, uralkodásának kilencedik évében, a tizedik hónapban, a hónap tizedikén megérkezett Nabukadneccár babilóniai király maga és egész serege Jeruzsálem ellen és tábort ütött körülötte; és őrtornyot építettek ellene körös-körül. |
| 2. | És ostrom alatt volt a város Cidkijjá király tizenegyedik évéig. |
| 3. | A negyedik hónapban a hónap kilencedikén, mikor oly erős lett az éhség a városban, hogy a föld népének nem volt kenyere; |
| 4. | betörték a várost, mire az egész hadi nép kimenekült éjjel a két kőfal között lévő kapu útján, mely a király kertjén van, a város körül pedig káldok voltak kereken, és elmentek a síkság útjára. |
| 5. | És a káld sereg űzőbe vette a királyt, és Jerikó síkságán utolérték őt; de egész serege szétszóródott mellőle. |
| 6. | És megfogták a királyt és felvitték őt a babilóniai királyhoz Riblába; és ítéletet mondtak felette. |
| 7. | És Cidkijjá fiait levágták a szemei előtt; aztán Cidkijjá szemeit megvakították, és őt bilincsbe verték, úgy vitték Babilóniába. |
| 8. | Az ötödik hónapban pedig, a hónap hetedikén, ez volt Nabukadneccár babilóniai király uralkodásának tizenkilencedik éve; Jeruzsálembe érkezett Nabuzaradán testőrparancsnok, a babilóniai király szolgája. |
| 9. | Es felégette az Úr házát és a királyi palotát, és Jeruzsálem minden házát; és minden nagy házat felégetett tűzzel. |
| 10. | Jeruzsálem kőfalait pedig körül lerombolta az egész káld sereg, mely a testőrparancsnokkal volt. |
| 11. | És a nép maradványát, mely megmaradt a városban, és az elpártoltakat, akik a babilóniai királyhoz pártoltak, és a mesteremberek maradványát fogságra vitte Nabuzaradán testőrparancsnok. |
| 12. | És az ország gyámoltalanaiból hagyott a testőrparancsnok szőlőmunkásoknak és szántóvetőknek. |
| 13. | És a rézoszlopokat, melyek az Úr házában voltak, és az állványokat meg a réztengert, melyek az Úr házában voltak, összetörték a káldok; és azok rezét elvitték Babilóniába. |
| 14. | Elvitték az üstöket is, lapátokat is, a késeket is, a csészéket is, egyáltalán minden rézedényt, mellyel szolgálatot végeztek. |
| 15. | A serpenyőket is, a hintőcsészéket is, ami arany, arany, és ami ezüst, ezüst; és mind elvitte a testőrparancsnok. |
| 16. | Ami a két oszlopnak, az egy tengernek, és az állványoknak, melyeket Salamon csináltatott az Úr házának; megmérhetetlen súlyú volt mindezeknek a műtárgyaknak a reze. |
| 17. | Tizennyolc sing volt az egyik oszlop magassága, és rézpárta volt rajta, és a párta magassága három sing, és csipkézet és gránátalmák voltak a pártán körül, mind rézből; ilyenek voltak a másik oszlopnál is a csipkézeten. |
| 18. | És elvitte a testőrparancsnok Szerája főpapot, Cefanja másodpapot és a három küszöbőrt. |
| 19. | És elvitt a városból egy kamarást, aki tiszttartó volt a harcosok felett, és ötöt a király belső emberei közül, akik a városban találtattak, és a hadvezér íródeákját, aki a föld népét sorozta; és hatvan embert a föld népéből, akik a városban találtattak. |
| 20. | És fogta őket Nabuzaradán testőrparancsnok; és elvitte őket a babilóniai király elé Riblába. |
| 21. | A babilóniai király pedig levágatta őket, és megölette őket Riblában, Hamát országában. Így ment fogságba Júda a maga földjéről. |
| 22. | Ami pedig azt a népet illeti, mely megmaradt Júda országában, melyet otthagyott Nabukadneccár babilóniai király; afölé kirendelte Gedalját, Sáfán fiának, Ahikámnak fiát. |
| 23. | És mikor a seregvezérek embereikkel együtt valamennyien meghallották, hogy a babilóniai király kirendelte Gedalját, elmentek Gedaljához Micpába: éspedig Ismáél, Netanja fia, Johánán, Káréah fia; Szerája, Tanhumet fia, a netofáti; és Jaazanja, a Maakáti fia; maguk és embereik. |
| 24. | És megesküdött nekik Gedaljá, és embereiknek, és azt mondta nekik: Ne féljetek a káldok szolgáitól; maradjatok az országban, szolgáljátok Babilónia királyát, és jó dolgotok lesz. |
| 25. | A hetedik hónapban azonban az történt, hogy jött Ismáél, Elisáma fiának, Netanjának fia, királyi magból való, és vele tíz ember, és levágták Gedalját úgy, hogy meghalt; egyben azokat a zsidókat és káldokat is, akik vele voltak Micpában. |
| 26. | Erre felkelt az egész nép, kicsinytől nagyig, a seregvezérek is, és elmentek Egyiptomba; mert féltek a káldoktól. |
| 27. | Történt pedig Jójákin júdai király fogságának harminchetedik évében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonhetedikén; hogy Evil-Merodák babilóniai király trónra léptének évében felemelte Jójákin júdai király fejét, és kihozta őt a börtönből. |
| 28. | És jóságosan beszélt vele; székét pedig feljebb tette azoknak a királyoknak a székénél, akik vele voltak Babilóniában. |
| 29. | És kicserélte rabruháit; és mindig őelőtte evett kenyeret, élete minden napján. |
| 30. | Ami pedig élelmét illeti, állandó élelmet szolgáltattak ki neki a király részéről, minden nap az arra a napra valót; élete minden napjában. |