| 1. | Egyszer azt mondták a prófétafiak Elisának: Nézd, kérlek, ez a hely, ahol mi előtted ülünk, szűk nekünk. |
| 2. | Menjünk hát el a Jordánhoz, és onnét vegyen mindenikünk egy-egy gerendát, és ott csináljunk magunknak egy helyet, hogy ott telepedjünk le; és azt mondta: Menjetek. |
| 3. | De azt mondta az egyik: Tessék, kérlek, te is jöjj el szolgáiddal; mire azt mondta: Én elmegyek. |
| 4. | Tehát velük ment; és megérkeztek a Jordánhoz, és vágták a fákat. |
| 5. | Történt pedig, hogy az egyik, amint ledöntötte a gerendát, a vízbe ejtette a fejszevasat; és felkiáltott és azt mondta: Jaj, uram, pedig ezt kölcsönkértem! |
| 6. | Az Isten embere pedig azt mondta: Hová esett? És mikor megmutatta neki a helyet, metszett egy fát és odadobta, így felúsztatta a vasat; |
| 7. | és azt mondta: Emeld ki! Az pedig kinyújtotta kezét és megfogta azt. |
| 8. | Mikor egyszer a szír király Izráelben hadakozott, szolgáival megtanácskozta, mondván: Ezen és ezen a helyen ütöm fel táboromat. |
| 9. | Az Isten embere pedig megüzente Izráel királyának, mondván: Őrizkedjél azon a helyen átmenni; mert ott vannak megszállva a szírek. |
| 10. | És így Izráel királya elküldött arra a helyre, melyet az Isten embere mondott neki, hogy figyelmeztesse őt, és ott elővigyázatos volt; nem egyszer, sem kétszer. |
| 11. | Felháborodott ezen a dolgon Szíria királyának szíve; tehát hívatta szolgáit és azt mondta nekik: Hát nem mondjátok meg nekem, hogy a mieink közül ki tart Izráel királyával? |
| 12. | Erre azt mondta egyik szolgája: Nem, uram király; hanem Elisa, az a próféta, aki Izráelben van, az szokta megjelenteni Izráel királyának azokat a beszédeket, melyeket te ágyasházadban beszélsz. |
| 13. | Erre azt mondta: Menjetek, nézzétek meg, hol van, hogy odaküldjek és megfogassam őt; mire jelentés ment neki, mondván: Jelenleg Dótánban. |
| 14. | Tehát lovakat, szekérhadat és tekintélyes sereget küldött oda; akik éjjel érkeztek meg, és körülvették a várost; |
| 15. | úgyhogy mikor az Isten emberének szolgálattevője reggel korán felkelt és kiment, már sereg vette körül a várost, és ló és szekérhad. De mikor legénye azt mondta neki: Jaj, uram, mit csináljunk? |
| 16. | Ő azt mondta: Ne félj; mert többen vannak, akik mivelünk vannak, mint akik azokkal. |
| 17. | Akkor imádkozott Elisa és azt mondta: Uram, kérlek, nyisd meg a szemeit, hogy lásson; mire az Úr megnyitotta a legény szemeit, és látta, hogy a hegy tele van tűz-lovakkal és szekérhaddal Elisa körül. |
| 18. | Mikor meg lementek hozzá, akkor meg azért imádkozott, és azt mondta: Verd meg, kérlek, ezt a pogány népet vaksággal; és megverte őket vaksággal Elisa szavára. |
| 19. | Akkor aztán azt mondta nekik Elisa: Nem ez az út és nem ez a város, jertek utánam, hadd vezesselek benneteket ahhoz az emberhez, akit kerestek; és elvezette őket Samáriába. |
| 20. | Mihelyt pedig bementek Samáriába, azt mondta Elisa: Uram, nyisd meg ezeknek a szemeit, hogy lássanak; és mikor az Úr megnyitotta szemeiket, hát látták, hogy Samária közepén vannak. |
| 21. | És Izráel királya, mikor látta őket, azt mondta Elisának: Vágván vágjam-e, atyám? |
| 22. | De azt mondta: Ne vágd! Hát akiket kardokkal és íjaddal fogságra viszel, te le szoktad vágni? Tégy elébük kenyeret és vizet, hogy egyenek és igyanak, aztán menjenek urukhoz. |
| 23. | Es nagy lakomát rendezett nekik, és miután ettek és ittak, elbocsátotta őket és elmentek urukhoz; és azóta szír portyázók többé nem jöttek be Izráel országába. |
| 24. | Történt pedig ezek után, hogy Benhadad, Szíria királya összegyűjtötte egész táborát; és felvonult, és ostrom alá fogta Samáriát; |
| 25. | és oly nagy éhínség lett Samáriában, míg ők ostromolták, hogy végül egy szamárfej nyolcvan ezüst, és egy negyed káb galambganéj öt ezüst lett. |
| 26. | Egyszer pedig, amint Izráel királya arra ment el a kőfalon, egy asszony odakiáltott neki, mondván: Uram király, segíts meg! |
| 27. | És azt mondta: Ha az Úr meg nem segít, honnét segítselek én: talán a szérűről, vagy a sajtóból? |
| 28. | Aztán azt mondta neki a király: Mi bajod van? Az pedig azt mondta: Ez az asszony azt mondta nekem: Add a fiadat, hogy együk meg ma, az én fiamat pedig holnap együk meg. |
| 29. | Tehát megfőztük a fiamat és megettük; de mikor másnap azt mondtam neki: Add a fiadat, hogy együk meg, akkor ő elrejtette a fiát. |
| 30. | Amint pedig a király az asszony szavait hallotta, megszaggatta ruháit (és mivel a kőfalon ment el, látta a nép, hogy íme alól zsákruha van a testén), |
| 31. | és azt mondta: Úgy tegyen velem az Isten és úgy folytassa; hogy Elisának, a Sáfát fiának feje ma nem marad rajta; |
| 32. | és amint Elisa otthon ült és vele ültek a vének, odaküldött egy embert azok közül, akik előtte voltak. Mielőtt a követ megérkezett volna hozzá, ő azt mondta a véneknek: Látjátok-e, hogy ez a gyilkos fajzat18 ideküldött, hogy fejemet vétesse? Vigyázzatok, amint megérkezik a követ, zárjátok be az ajtót és szorítsátok őt az ajtóba; nem hangzanak-e mögötte urának léptei? |
| 33. | Még ő beszélt velük, mikor a király egyszerre csak lecsapott rá és azt mondta: Íme ez a veszedelem az Úrtól van, mit várjak még az Úrra? |