| 1. | Egyszer Elisa így szólt annak az asszonynak, akinek a fiát feltámasztotta, mondván: Kelj fel és eredj el, te és házad, és tartózkodjál, ahol tartózkodhatsz; mert az Úr elrendelte az éhséget, és be is jött az országba hét esztendőre. |
| 2. | És felkelt az asszony és az Isten emberének szava szerint cselekedett; elment ő és háza, és a filiszteusok földjén tartózkodott hét esztendeig. |
| 3. | Mikor pedig hét esztendő múlva visszatért az asszony a filiszteusok földjéről, és elment, hogy segítséget kérjen a királytól háza és szántóföldje ügyében: |
| 4. | hát a király éppen akkor beszélt Géházival, az Isten emberének legényével, mondván: Beszéld el nekem, kérlek, mindazokat a nagy dolgokat, melyeket Elisa cselekedett. |
| 5. | És mikor az éppen azt beszélte el a királynak, hogyan támasztotta fel a halottat, ihol az asszony meg, akinek a fiát feltámasztotta, segítséget kért a királytól háza és szántóföldje dolgában; úgyhogy Géházi azt mondta: Uram király, ez az az asszony, és ez a fia, akit Elisa feltámasztott! |
| 6. | Erre megkérdezte a király az asszonyt és elbeszélte neki: aztán adott mellé a király egy kamarást, mondván: Adass vissza mindent, ami az övé volt, a szántóföldnek egész jövedelmét is attól a naptól fogva, hogy elhagyta az országot, mostanig. |
| 7. | Mikor Elisa Damaszkuszba érkezett, Benhadad, Szíria királya éppen beteg volt. Mikor jelentést tettek neki, mondván: Az Isten embere ideérkezett; |
| 8. | azt mondta a király Hazáelnek: Vígy magaddal ajándékot és menj az Isten embere elé; és kérdezd meg általa az Urat, mondván: Meggyógyulok-e ebből a betegségből? |
| 9. | És elment elébe Hazáel, vitt magával ajándékot, éspedig mindenféle damaszkuszi jót, negyven teve terhét; és mikor odaért, megállt előtte és azt mondta: Fiad, Benhadad, Szíria királya küldött engem hozzád, mondván: Meggyógyulok-e ebből a betegségből? |
| 10. | Elisa pedig azt mondta neki: Eredj, mondd: Nem fogsz meggyógyulni; mert az Úr mutatta nekem, hogy meg fog halni. |
| 11. | És míg az elébe állította és rakta untalan; addig az Isten embere sírt. |
| 12. | És azt mondta Hazáel: Miért sír az én uram? És azt felelte: Mert tudom, micsoda veszedelmet hozol Izráel fiaira, erődítményeiket tűzbe borítod, ifjaikat megölöd karddal, csecsemőiket szétloccsantod és terhes asszonyaikat felhasítod. |
| 13. | De Hazáel azt mondta: Hát mi a te szolgád, ez az eb, hogy ezt nagy dolgot meg tudná tenni? Mire Elisa azt mondta: Az Úr téged királynak mutatott nekem Szíria felett. |
| 14. | Mikor aztán elment Elisától és bement urához, és az azt mondta neki: Mit mondott neked Elisa?; akkor azt mondta: Azt mondta nekem: Okvetlen meggyógyulsz. |
| 15. | Másnap pedig fogott egy terítőt, vízbe mártotta és az arcára terítette, és meghalt; és Hazáel lett királlyá helyébe |
| 16. | És Jórámnak, Áháb fiának, Izráel királyának (és Jósafátnak, Júda királyának) ötödik évében lett király Jórám, Jósafátnak, Júda királyának fia. |
| 17. | Harminckét éves volt, mikor király lett; és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. |
| 18. | És Izráel királyainak útján járt, mint Áháb háza cselekedte, mert Áháb leánya volt a felesége; tehát azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben. |
| 19. | De nem akarta az Úr elpusztítani Júdát az ő szolgájának, Dávidnak kedvéért; aminthogy azt mondta neki, hogy szövétneket ad neki fiaiban minden időben. |
| 20. | Az ő napjaiban szakadt el Edom Júda keze alól és királyt tettek maguk fölé. |
| 21. | Akkor átment Jórám Cáirba és az egész szekérhad vele; de mikor ő egy éjszaka felkelt és megverte az edomiakat, akik őt bekerítették és a szekérhad vezéreit, akkor a nép elmenekült sátoraiba. |
| 22. | Így elszakadt Edom Júda keze alól mind e mai napig; akkor szakadt el Libná, ugyanabban az időben. |
| 23. | Jórámnak egyéb dolgai pedig, és minden, amit cselekedett, tudvalevőleg meg vannak írva a Júda királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben. |
| 24. | És miután Jórám elaludt az ő atyáival és eltemettetett az ő atyáival a Dávid városában; Ahazjá, a fia lett helyébe a király. |
| 25. | Jórámnak, Áháb fiának, Izráel királyának tizenkettedik évében lett király Ahazjá, Jórámnak, Júda királyának fia. |
| 26. | Huszonkét éves volt Ahazjá, mikor királlyá lett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának neve Ataljá volt, Izráel királyának, Omrinak leánya. |
| 27. | És Áháb házának útján járt, és azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben, mint Áháb háza; hiszen Áháb házának a veje volt. |
| 28. | És mikor elment Jórámmal, Áháb fiával a Hazáel szír király elleni háborúba Rámót-Gileádba; a szírek megsebesítették Jórámot. |
| 29. | Mikor pedig Jórám király visszatért, hogy Jizréelben gyógyíttassa magát sebeiből, melyeket a szírek ütöttek rajta Rámában, mikor Hazáel szír királlyal hadakozott; akkor meg lement Ahazjá, Jórám fia, Júda királya meglátogatni Jórámot, Áháb fiát Jizréelben, mert rosszul volt. |