1. | A presbiter a szeretett Gájusznak, akit én valóban szeretek. |
2. | Kedvesem, minden tekintetben azt kívánom, hogy jól legyen dolgod és jó egészségben légy, amiképpen a te lelkednek jól van dolga. |
3. | Mert igen örültem, mikor atyafiak jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, mint ahogy te igazságban jársz. |
4. | Ennél nagyobb örömem nincs, mint mikor hallom, hogy az én gyermekeim igazságban járnak. |
5. | Kedvesem, híven cselekszel mindent, amit az atyafiakkal teszel, kivált az idegenekkel, |
6. | akik bizonyságot tettek a gyülekezet előtt a te szeretetedről; akiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjukra. |
7. | Mert az ő nevéért mentek ki, és semmit sem fogadnak el a pogányoktól: |
8. | mi tehát tartozunk befogadni az ilyeneket, hogy munkatársaik legyünk az igazságban. |
9. | Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefész, aki őközöttük elsőséget kíván, nem fogad el minket. |
10. | Ezért, ha odamegyek, majd felemlítem az ő dolgait, melyeket cselekszik, gonosz beszédekkel csacsogván ellenünk; és ezzel sem érve be, sem maga nem fogadja be az atyafiakat, sem azokat nem engedi, akik be akarnák fogadni, és a gyülekezetből kiveti őket: |
11. | kedvesem, ne utánozd a rosszat, hanem a jót. Aki jót cselekszik, az az Istentől van; aki pedig rosszat cselekszik, az nem látta az Istent. |
12. | Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; de mi is bizonyságot teszünk, és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz. |
13. | Sok írnivalóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni neked; |
14. | de remélem, hogy csakhamar meglátlak téged, és szemtől szembe beszélhetünk. (15) Béke veled! Üdvözölnek téged barátaid. Üdvözöld barátainkat név szerint. |