Gájusznak. Az atyafiak iránt való vendégszeretetnek dicsérete és ajánlása

1. A presbiter a szeretett Gájusznak, akit én valóban szeretek.
2. Kedvesem, minden tekintetben azt kívánom, hogy jól legyen dolgod és jó egészségben légy, amiképpen a te lelkednek jól van dolga.
3. Mert igen örültem, mikor atyafiak jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, mint ahogy te igazságban jársz.
4. Ennél nagyobb örömem nincs, mint mikor hallom, hogy az én gyermekeim igazságban járnak.
5. Kedvesem, híven cselekszel mindent, amit az atyafiakkal teszel, kivált az idegenekkel,
6. akik bizonyságot tettek a gyülekezet előtt a te szeretetedről; akiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjukra.
7. Mert az ő nevéért mentek ki, és semmit sem fogadnak el a pogányoktól:
8. mi tehát tartozunk befogadni az ilyeneket, hogy munkatársaik legyünk az igazságban.

Óvás gonosz példától

9. Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefész, aki őközöttük elsőséget kíván, nem fogad el minket.
10. Ezért, ha odamegyek, majd felemlítem az ő dolgait, melyeket cselekszik, gonosz beszédekkel csacsogván ellenünk; és ezzel sem érve be, sem maga nem fogadja be az atyafiakat, sem azokat nem engedi, akik be akarnák fogadni, és a gyülekezetből kiveti őket:
11. kedvesem, ne utánozd a rosszat, hanem a jót. Aki jót cselekszik, az az Istentől van; aki pedig rosszat cselekszik, az nem látta az Istent.
12. Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; de mi is bizonyságot teszünk, és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.
13. Sok írnivalóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni neked;
14. de remélem, hogy csakhamar meglátlak téged, és szemtől szembe beszélhetünk. (15) Béke veled! Üdvözölnek téged barátaid. Üdvözöld barátainkat név szerint.