| 1. | Saul pedig szintén helyeselte az ő megölését; és azon a napon nagy üldözés támadt a jeruzsálemi gyülekezet ellen; és mindnyájan szétszóródtak Júdea és Samária vidékeire, az apostolokat kivéve. |
| 2. | Istvánt pedig eltakarították istenfélő férfiak, és nagy sírást tettek felette. |
| 3. | Saul pedig pusztította a gyülekezetet, a házakba egyenként bemenve, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe adta őket. |
| 4. | A szétszóródottak természetesen széjjel jártak hirdetvén az igét. |
| 5. | Filep pedig lement Samária városába és prédikálta nekik a Krisztust. |
| 6. | És a sokaság egy szívvel-lélekkel figyelmezett azokra, amiket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedett. |
| 7. | Mert sokakból, kikben tisztátalan szellemek voltak, nagy hangon kiáltva kimentek; sok gutaütött és sánta pedig meggyógyult. |
| 8. | És lett nagy öröm abban a városban. |
| 9. | Volt pedig a városban egy ember, név szerint Simon, aki azelőtt bűvészkedett és bámulatba ejtette Samária népét, valami nagynak mondván magát; |
| 10. | kire mindnyájan figyelmeztek kicsinytől fogva nagyig, mondván: Ez az Istennek úgynevezett nagyereje. |
| 11. | Azért figyelmeztek pedig rá, mert sok dő óta bámulatba ejtette őket bűvészkedéseivel. |
| 12. | De mikor Filepnek hittek, ki az Isten országáról és a Jézus Krisztus nevéről hirdette nekik az örömhírt, megkeresztelkedtek mind férfiak, mind asszonyok, |
| 13. | Simon pedig maga is hívővé lett. És miután megkeresztelkedett, állandóan Fileppel volt; és mivel jeleket és nagy erőket látott történni, álmélkodott. |
| 14. | Mikor pedig meghallották a Jeruzsálemben lévő apostolok, hogy Samária bevette az Isten igéjét, elküldték azokhoz Pétert és Jánost; |
| 15. | kik lemenvén könyörögtek értük, hogy vegyenek Szent Szellemet; |
| 16. | (mert még senkire közülük nem szállt le, hanem csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevében;) |
| 17. | akkor kezeiket rájuk tették, és vettek Szent Szellemet. |
| 18. | Látván pedig Simon, hogy az apostolok kézrátétele által adatik a Szent Szellem, pénzt kínált nekik, mondván: |
| 19. | Adjátok nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem kezeimet, Szent Szellemet vegyen. |
| 20. | De Péter azt mondta neki: A te pénzed veled együtt vesszen el, mivel azt gondoltad, hogy az Isten ajándéka pénzért megvehető. |
| 21. | Nincs neked részed, sem jussod ebben az igében; mert szíved nem egyenes az Isten előtt. |
| 22. | Térj meg tehát ebből a gonoszságodból, és kérd az Istent, hátha megbocsáttatik neked szíved gondolata. |
| 23. | Mert látom, hogy keserűség epéjében és álnokság kötelékében leledzel. |
| 24. | Felelvén pedig Simon, azt mondta: Könyörögjetek ti énérettem az Úrnak, hogy semmi azokból, amiket mondtatok, rám ne jöjjön. |
| 25. | Ők erre, miután bizonyságot tettek és hirdették az Úr igéjét, visszafordultak Jeruzsálembe, és a samaritánusok sok falujában hirdették az evangéliumot. |
| 26. | Az Úr angyala pedig szólt Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el dél felé arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá; járatlan az. |
| 27. | És felelvén elment; és ím ott volt egy szerecsen férfiú, Kandaké szerecsen királyné kamarás főtisztje, ki annak egész kincstára felett állt, aki Jeruzsálemben járt imádkozni, |
| 28. | és visszatérőben volt szekerében ülve, és Jesaja prófétát olvasta. |
| 29. | Azt mondta pedig a Szellem Filepnek: Eredj oda, és csatlakozzál ehhez a szekérhez. |
| 30. | Amint pedig Filep odafutott, hallotta, hogy Jesaja prófétát olvassa, és azt mondta: Vajon érted is, amiket olvasol? |
| 31. | Az pedig azt mondta: Hát hogyan érthetném, ha valaki nem vezet engem? és kérte Filepet, hogy szálljon fel és üljön mellé. |
| 32. | Az írás szakasz pedig, melyet olvasott, ez volt: Mint juh vitetett mészárszékre; és mint a bárány az őt nyíró előtt néma, úgy nem nyitotta fel a száját. |
| 33. | A megaláztatásban ítélete felmagasztaltatott: nemzetségét ki számlálhatja el? mert élete felvétetik a földről. |
| 34. | Felelvén pedig a kamarás Filepnek, azt mondta: Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról, vagy más valakiről? |
| 35. | Filep pedig megnyitván száját, és elkezdvén ezen az íráson, hirdette neki Jézust. |
| 36. | Amint pedig mentek az úton, valami vízhez érkeztek, és azt mondta a kamarás: íme víz; mi gátol engem, hogy megkeresztelkedjem? |
| 37. | [Filep pedig azt mondta: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Felelvén pedig azt mondta: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.] |
| 38. | És megállította a szekeret; és leszálltak mindketten a vízbe, Filep is, a kamarás is; és megkeresztelte őt. |
| 39. | Mikor pedig feljöttek a vízből, az Úr Szelleme elragadta Filepet; és nem látta őt többé a kamarás, mert továbbment az ő útján örömmel. |
| 40. | Filep pedig Asdódban találtatott; és továbbmenvén hirdette az evangéliumot minden városnak, mígnem Cézáreába érkezett. |