Hámánt arra a fára akasztják, a melyet Márdokeus számára emelt

1. Elment tehát a király és Hámán lakomát ülni Eszter királynéval.
2. És azt mondta a király Eszternek a második napon is borivás közben: Mi a kérésed Eszter királyné, és megadatik neked; és mi a kívánságod, ha az ország fele is, meglesz.
3. Akkor felelt Eszter királyné, és azt mondta: Ha kedvet találtam szemeidben, oh király, és ha tetszik a királynak: adassék nekem az én életem kérésem fejében, és az én népem kívánságom fejében.
4. Mert mi el vagyunk adva, én és népem, kipusztításra, megölésre és elvesztésre. Hiszen ha rabszolgáknak és rabnőknek volnánk eladva, hallgattam volna, mert a nyomorúság nem volna azonos a király kárával.
5. Erre azt mondta Ahasvérus király, és Eszter királynénak mondta: Ki az és hol van, akinek eszébe jutott ilyet tenni?
6. Eszter pedig azt mondta: Ilyen nyomorgató és ellenség ez a gonosz Hámán. Erre Hámán megijedt a királytól és a királynétól;
7. a király meg dühében felkelt a borivástól és kiment a palotakertbe. Hámán pedig ott maradt, hogy könyörögjön életéért Eszter királynénál, mert látta, hogy a veszedelem rá nézve el van végezve a királynál;
8. és mikor a király visszatért a palotakertből a borivó házba, Hámán éppen arra a díványra volt leborulva, amelyen Eszter volt. Erre a király azt mondta: Még erőszakot is akar tenni a királynén nálam a házban? Ahogy a szó kijött a király száján, Hámán arca le volt takarva.
9. És azt mondta Harboná, a király előtt levő kamarások egyike: Meg is van a fa, melyet Hámán Mordekájnak készíttetett, aki javára szólt a királynak, Hámán házában áll, ötven sing magas. A király pedig azt mondta: Akasszátok rá őt!
10. Így Hámánt arra a fára akasztották, melyet Mordekáj számára készített elő. És a király dühe lecsillapodott.