1. | Elment tehát a király és Hámán lakomát ülni Eszter királynéval. |
2. | És azt mondta a király Eszternek a második napon is borivás közben: Mi a kérésed Eszter királyné, és megadatik neked; és mi a kívánságod, ha az ország fele is, meglesz. |
3. | Akkor felelt Eszter királyné, és azt mondta: Ha kedvet találtam szemeidben, oh király, és ha tetszik a királynak: adassék nekem az én életem kérésem fejében, és az én népem kívánságom fejében. |
4. | Mert mi el vagyunk adva, én és népem, kipusztításra, megölésre és elvesztésre. Hiszen ha rabszolgáknak és rabnőknek volnánk eladva, hallgattam volna, mert a nyomorúság nem volna azonos a király kárával. |
5. | Erre azt mondta Ahasvérus király, és Eszter királynénak mondta: Ki az és hol van, akinek eszébe jutott ilyet tenni? |
6. | Eszter pedig azt mondta: Ilyen nyomorgató és ellenség ez a gonosz Hámán. Erre Hámán megijedt a királytól és a királynétól; |
7. | a király meg dühében felkelt a borivástól és kiment a palotakertbe. Hámán pedig ott maradt, hogy könyörögjön életéért Eszter királynénál, mert látta, hogy a veszedelem rá nézve el van végezve a királynál; |
8. | és mikor a király visszatért a palotakertből a borivó házba, Hámán éppen arra a díványra volt leborulva, amelyen Eszter volt. Erre a király azt mondta: Még erőszakot is akar tenni a királynén nálam a házban? Ahogy a szó kijött a király száján, Hámán arca le volt takarva. |
9. | És azt mondta Harboná, a király előtt levő kamarások egyike: Meg is van a fa, melyet Hámán Mordekájnak készíttetett, aki javára szólt a királynak, Hámán házában áll, ötven sing magas. A király pedig azt mondta: Akasszátok rá őt! |
10. | Így Hámánt arra a fára akasztották, melyet Mordekáj számára készített elő. És a király dühe lecsillapodott. |