1. | És a tizenkettedik hónapban, azaz Adár havában, annak tizenharmadik napján, mikor a király szava és parancsa teljesüléséhez érkezett; azon a napon, melyen a zsidók ellenségei remélték, hogy hatalmat vesznek rajtuk, és úgy fordult, hogy éppen a zsidók vettek hatalmat gyűlölőiken: |
2. | összegyülekeztek a zsidók városaikban Ahasvérus király minden tartományában, hogy kezet vessenek azokra, akik nekik veszedelmükre törtek; és senki nem állt velük szembe, mert félelem szállt meg tőlük minden népet. |
3. | És a tartományok minden fejedelme, és a kormányzók, a pasák és a király hivatalnokai támogatták a zsidókat; mert félelem szállta meg őket Mordekájtól. |
4. | Mert nagy volt Mordekáj a király házában és híre elment minden tartományba; mert e férfi, Mordekáj, folyton nagyobb lett. |
5. | Így aztán megverték a zsidók minden ellenségüket fegyveres, gyilkoló, elveszítő vereséggel; és elbántak gyűlölőikkel kedvük szerint. |
6. | Súsán székvárosában is öltek a zsidók és elvesztettek ötszáz férfit. |
7. | És Parsandátát, Dalfont, Aszpatát, |
8. | Pórátát, Adalját, Aridátát, |
9. | Parmastát, Ariszait, Aridait és Vajzátát, |
10. | a zsidóüldöző Hámánnak, Hammedátá fiának tíz fiát megölték; de zsákmányra nem nyújtották ki kezüket. |
11. | Még aznap eljutott a Súsán székvárosában megölöttek száma a király elé. |
12. | És azt mondta a király Eszter királynénak, Súsán székvárosában gyilkoltak a zsidók és elvesztettek ötszáz férfit és Hámán tíz fiát, a többi királyi tartományban mit csinálhattak!? Hát mi kérésed van, és megadatik neked, és mi kívánságod még, és meglesz. |
13. | És Eszter azt mondta: Ha a királynak tetszik, engedtessék meg holnap is a zsidóknak, akik Súsánban vannak, hogy a mai parancs szerint cselekedjenek: Hámán tíz fiát pedig akasszák fel a fára. |
14. | Erre a király kimondta, hogy úgy történjék, és a parancsot kiadták Súsánban; és Hámán tíz fiát felakasztották. |
15. | Összegyülekeztek tehát a zsidók, akik Súsánban voltak, Adár havának tizennegyedik napján is, és megöltek Súsánban háromszáz férfit; de zsákmányra nem nyújtották ki kezüket. |
16. | A többi zsidók pedig kik a királyi tartományokban voltak, összegyülekeztek és helyt álltak életükért és ellenségeitől való nyugalmukért, és megöltek gyűlölőikből hetvenötezeret; de zsákmányra nem nyújtották ki kezüket |
17. | Adár havának tizenharmadik napján; és megnyugodtak annak tizennegyedikén, és lakoma és vigasság napjává tették azt. |
18. | Ellenben azok a zsidók, akik Súsánban voltak, összegyülekeztek tizenharmadikán és tizennegyedikén is; és tizenötödikén nyugodtak meg, és azt tették lakoma és vigasság napjává. |
19. | Ezért a vidéki zsidók, akik kerítetlen városokban laknak, Adár havának tizennegyedikét tartják vigasság és lakoma napjának és ünnepnapnak; melyen ételeket küldenek egymásnak. |
20. | És megírta Mordekáj ezeket a dolgokat; és leveleket küldött az összes zsidóknak akik Ahasvérus király összes tartományaiban voltak közel és távol; |
21. | kötelességükké tévén nekik, hogy Adár hónap tizennegyedik napját, és annak tizenötödik napját megtartsák; minden évről évre, |
22. | mint oly napokat, melyeken a zsidók megnyugodtak ellenségeiktől, és oly hónapot, mely rájuk nézve búról vigasságra fordult és gyászról ünnepnapra; hogy megtartsák azokat lakoma és vigasság napjainak, melyeken ételeket küldenek egymásnak és ajándékokat a szegényeknek. |
23. | És a zsidók hagyománnyá tették, amit tenni megkezdettek; és amit Mordekáj írt nekik. |
24. | Mert az agági Hámán, Hammedátá fia, minden zsidó ellensége, kigondolta a zsidók ellen, hogy elveszti őket; és púrt, azaz sorsot vetett megrontásukra és elvesztésükre; |
25. | de mikor Eszter bement a király elé, azt mondta a levéllel: Térjen gonosz kigondolása, melyet a zsidók ellen gondolt ki, a saját fejére; és akasszák fel őt és fiait a fára: |
26. | ezért nevezték el ezeket a napokat Purimnak a púr névről. Ennek a levélnek minden szava alapján, és amit erre vonatkozólag láttak és ami hozzájuk jutott, |
27. | ezért tették kötelezővé és hagyománnyá a zsidók magukra, magvukra és minden hozzájuk csatlakozókra nézve elévülhetetlenül, hogy megtartsák ezt a két napot előírásuk és határidejük szerint; minden esztendőről esztendőre; |
28. | és hogy ezek a napok emlékezetben legyenek és megtartassanak mindig, nemzedékről nemzedékre, családról, családra, tartományról tartományra és városról városra; és ezek a Purim-napok ki ne évüljenek a zsidók közül, és emlékezetük ki ne vesszen magvukból. |
29. | Írt Eszter királyné is, Abihail leánya, és a zsidó Mordekáj teljes hatalommal érvényesítendő ezt a második Purim-levelet, |
30. | leveleket küldött az összes zsidókhoz százhuszonhét tartományba, Ahasvérus királyságába, barátságos és őszinte szavakkal; |
31. | hogy tartsák meg ezeket a Purim-napokat a maguk rendelt idejében, mint ahogyan kötelezővé tette rájuk a zsidó Mordekáj és Eszter királyné, és mint ahogyan kötelezővé tették magukra és magvukra a böjtök és jajkiáltásuk dolgát. |
32. | És Eszter szava megerősítette ezeket a Purim-történeteket, és beíratott a könyvbe. |