| 1. | Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, a szórványban élő tizenkét törzsnek, üdvözletemet. |
| 2. | Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, |
| 3. | tudván, hogy hitetek megpróbáltatása kitartást hoz létre. |
| 4. | A kitartásnak pedig tökéletes munkája legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek, semmiben sem fogyatékosak. |
| 5. | Ha pedig valaki közületek bölcsességnek van híjával, kérjen Istentől, aki mindenkinek ad, egyszerűen, szemrehányás nélkül; és adatik neki. |
| 6. | De kérje hittel, semmit nem kételkedvén; mert aki kételkedik, hasonlít a tenger habjához, melyet a szél hajt és ide s tova hány. |
| 7. | Mert ne vélje az az ember, hogy kap valamit az Úrtól. |
| 8. | Kétlelkű, állhatatlan ember minden útjában. |
| 9. | Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával; |
| 10. | a gazdag pedig az ő alacsonyságával, mert elmúlik, mint a fű virága. |
| 11. | Mert felkel a nap az ő hőségével, és kiszárítja a füvet, és annak virága lehull, és ábrázatának szépsége elvész; így hervad el a gazdag ember is az ő útjaiban. |
| 12. | Boldog ember az, aki kísértést áll ki; mert ha megbízható lesz, elveszi az élet koronáját, melyet az Úr ígér azoknak, akik őt szeretik. |
| 13. | Senki, mikor kísértetik, ne mondja: Az Istentől kísértetem; mert az Isten gonoszságokkal meg nem kísérthető, ő pedig nem kísért senkit. |
| 14. | Hanem mindenki úgy kísértetik meg, hogy a saját kívánsága vonja és édesgeti; |
| 15. | aztán mikor a kívánság fogan, szül bűnt; a bűn pedig mikor véghez megy, szül halált. |
| 16. | Ne tévelyegjetek, szeretett atyámfiai! |
| 17. | Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék fölülről való, mely a világosságok Atyjától száll alá, kinél nincs változás vagy váltakozás árnyéka. |
| 18. | Akarata szerint szült minket igazság beszéde által, hogy néminemű zsengéje legyünk az ő teremtményeinek. |
| 19. | Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra; |
| 20. | mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja. |
| 21. | Levetvén azért minden szennyet és a sok gonoszságot, szelídséggel vegyétek be a bennszülött igét, mely megtarthatja a ti lelkeiteket. |
| 22. | De legyetek cselekvői az igének, és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. |
| 23. | Mert ha valaki hallgatója az igének és nem cselekvője, az hasonlít az olyan emberhez, aki az ő természetes ábrázatát megtekinti egy tükörben; |
| 24. | mert megtekintette magát és továbbment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. |
| 25. | De aki beletekint egy tökéletes törvénybe, a szabadságéba, és megmarad mellette, az, mivel nem lett feledékeny hallgató, hanem tényleges cselekvő, az boldog lesz az ő cselekedetében. |
| 26. | Ha valaki vallásosnak látszik köztetek és nem zabolázza meg a nyelvét, hanem megcsalja a maga szívét, annak hiábavaló a vallásossága. |
| 27. | Tiszta és szeplőtelen vallásosság az Isten és Atya előtt ez: árvákat és özvegyeket látogatni, mikor nyomorúságban vannak; magát szeplőtlenül megtartani a világtól. |