| 1. | Bizony, bizony mondom nektek, |
| 2. | aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnét hág be, az tolvaj és rabló, de aki az ajtón megy be, az pásztora a juhoknak. |
| 3. | Ennek az ajtónálló ajtót nyit, és a juhok hallgatnak szavára, és tulajdon juhait nevükön szólítja és kivezeti őket. |
| 4. | És mikor tulajdon juhait kihajtotta, előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik szavát. |
| 5. | Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle; mert nem ismerik az idegenek szavát. |
| 6. | Ezt a hasonlatot mondta nekik Jézus; de azok nem értették, mi volt az, amit mondott nekik. |
| 7. | Ismét mondta tehát nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy én vagyok a juhok ajtaja. |
| 8. | Akik előttem jöttek, mind tolvajok és rablók; de nem hallgattak rájuk a juhok. |
| 9. | Én vagyok az ajtó; énáltalam ha valaki bemegy, megtartatik, és bemegy és kimegy, és legelőt talál. |
| 10. | A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségük legyen. |
| 11. | Én vagyok a jó pásztor; a jó pásztor életét adja a juhokért. |
| 12. | A béres pedig, és aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni és ott hagyja a juhokat, és elfut; és a farkas elragadozza azokat és szétszórja a juhokat; |
| 13. | a béres pedig, mondom, elfut, mert ő béres, és nem törődik a juhokkal. |
| 14. | Én vagyok a jó pásztor, és ismerem az enyéimet, és ismernek engem az enyéim, |
| 15. | mint ahogyan az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. |
| 16. | Más juhaim is vannak nekem, melyek nem ezen akolból valók; azokat is nekem kell vezetnem, és az én szavamra fognak hallgatni; és lesz egy nyáj, egy pásztor. |
| 17. | Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem életemet, hogy újra felvegyem azt. |
| 18. | Senki nem veszi azt el éntőlem, hanem én teszem azt le magamtól. Teljhatalmam van letenni azt, és teljhatalmam van újra felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól. |
| 19. | Erre szakadás támadt ismét a zsidók között ezek miatt a beszédek miatt. |
| 20. | Sokan ugyanis azt mondták közülük: Ördöge van és őrült; mit hallgattok rá? |
| 21. | Mások azt mondták: E beszédek nem ördöngös beszédei; vajon az ördög megnyithatja a vakok szemeit? |
| 22. | A templomszentelési ünnep folyt pedig Jeruzsálemben. |
| 23. | És tél volt; és Jézus a templomban a Salamon tornácában járkált. |
| 24. | Erre körülvették őt a zsidók, és azt mondták neki: Meddig feszíted még lelkünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan. |
| 25. | Felelt nekik Jézus: Mondtam nektek és nem hiszitek: a cselekedetek, melyeket én cselekszem Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam. |
| 26. | De ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. |
| 27. | Az én juhaim hallgatnak az én szavamra, és én ismerem őket; és követnek engem. |
| 28. | És én örök életet adok nekik; és el nem vesznek soha, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. |
| 29. | Az én Atyám, aki nekem adta, nagyobb mindenkinél; és senki ki nem ragadhatja az én Atyám kezéből. |
| 30. | Én és az Atya egy vagyunk. |
| 31. | Erre ismét köveket emeltek a zsidók, hogy megkövezzék őt. |
| 32. | Felelt nekik Jézus: Sok jó cselekedetet mutattam nektek Atyámtól; azok közül melyik cselekedetért köveztek meg engem? |
| 33. | Feleltek neki a zsidók, mondván: Jó cselekedetért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, éspedig hogy te ember létedre Istenné teszed magadat. |
| 34. | Felelt nekik Jézus: Nincs megírva a ti törvényetekben: Én mondtam, Istenek vagytok? |
| 35. | Ha azokat Isteneknek mondta, akikhez az Isten igéje lett, és az Írás fel nem bomolhatik; |
| 36. | nekem, kit az Atya megszentelt és elküldött a világra, ti azt mondjátok: Káromkodol; mert azt mondtam, hogy az Isten Fia vagyok? |
| 37. | Ha nem cselekszem Atyám cselekedeteit, ne higgyetek nekem; |
| 38. | de ha cselekszem, ha nekem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek; hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy bennem az Atya van, és én őbenne. |
| 39. | Erre ismét megakarták őt fogni; és kiment a kezükből. |
| 40. | És elment ismét a Jordánon túl arra a helyre, ahol János először keresztelt; és ott maradt. |
| 41. | És sokan mentek hozzá, és azt mondták: János ugyan semmi jelt nem cselekedett; de minden igaz volt, amit János erről mondott. |
| 42. | És sokan hittek ott őbenne. |