| 1. |
Beteg volt pedig egy bizonyos Lázár Bethániából, Máriának és nővérének, Mártának falujából. |
| 2. |
Mária pedig, akinek testvére, Lázár beteg volt, [az volt,] aki az Urat kenettel megkente, és hajával törölte meg lábait. |
| 3. |
Hozzá küldtek tehát a nővérek, mondván: Uram, íme akit szeretsz, beteg. |
| 4. |
Amint pedig Jézus hallotta, azt mondta: E betegség nem halálra, hanem az Isten dicsőségéért van, hogy dicsőíttessék általa az Isten Fia. |
| 5. |
Szerette pedig Jézus Mártát és nővérét, és Lázárt. |
| 6. |
Amint tehát meghallotta, hogy beteg, akkor azon a helyen maradt, ahol volt, két napig. |
| 7. |
Azután mondta aztán tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába. |
| 8. |
Azt mondták neki a tanítványok: Rabbi, most akartak téged megkövezni a zsidók, és megint odamégy? |
| 9. |
Felelt Jézus: Nemde tizenkét órája van a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert e világ világosságát látja; |
| 10. |
de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert a világosság nincsen benne. |
| 11. |
Ezeket mondta, és azután úgy szólt nekik: Lázár, a mi barátunk elaludt; de elmegyek, hogy felébresszem őt. |
| 12. |
Azt mondták erre tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul. |
| 13. |
Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt vélték, hogy az álom alvásáról mondta. |
| 14. |
Akkor tehát nyíltan mondta nekik Jézus: Lázár meghalt. |
| 15. |
És örülök értetek, hogy hisztek, mert nem voltam ott; de menjünk hozzá. |
| 16. |
Azt mondta erre Tamás, aki Kettősnek mondatik, a tanítványtársaknak: |
| 17. |
Menjünk mi is, hadd haljunk meg vele! Mikor most már Jézus megérkezett, úgy találta, hogy már négy napja volt a sírban. |
| 18. |
Bethánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira; |
| 19. |
és a zsidók közül sokan mentek Mártáékhoz és Máriáékhoz, hogy vigasztalják őket testvérük felől. |
| 20. |
Márta azonban, mikor hallotta, hogy Jézus jön, elébe ment; Mária pedig otthon ült. |
| 21. |
Azt mondta tehát Márta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem. |
| 22. |
De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. |
| 23. |
Azt mondta neki Jézus: Feltámad a te testvéred. |
| 24. |
Azt mondta neki Márta: Tudom, hogy feltámad, a feltámadáskor az utolsó napon. |
| 25. |
Azt mondta neki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki énbennem hisz, ha meghal is,él; |
| 26. |
és senki, aki él, és hisz énbennem, meg nem hal soha örökké. Hiszed-e ezt? |
| 27. |
Azt mondta neki: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek a világra el kell jönni. |
| 28. |
És ezeket mondván, elment és hívatta nővérét, Máriát titkon mondván: A Mester itt van, és hívat téged. |
| 29. |
Az amint ezt hallotta, gyorsan felkelt és ment hozzá. |
| 30. |
Jézus pedig még nem ment be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahova Márta elébe ment. |
| 31. |
Amint most már a zsidók, akik vele voltak a házban és vigasztalták őt, látták, hogy Mária gyorsan felkelt és kiment, utána mentek, azt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon. |
| 32. |
Mária pedig, amint oda ért, ahol Jézus volt, meglátván őt, lábaihoz borult, azt mondván neki: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem. |
| 33. |
Jézus erre, amint látta, hogy ő sír és a vele jött zsidók sírnak, felzúdult szellemben, és felháborította magát, |
| 34. |
és azt mondta: Hová tettétek őt? Azt mondták neki: Uram, jer és lásd! |
| 35. |
Jézus könnyezett. |
| 36. |
Azt mondták erre a zsidók: Íme, mennyire szerette őt! |
| 37. |
Némelyek pedig azt mondták közülük: Nem megtehette volna-e ez, aki a vak szemeit megnyitotta, azt is, hogy az meg ne haljon? |
| 38. |
Jézus erre, ismét felzúdulván magában, a sírhoz ment. Barlangsír volt pedig, és egy kő volt rátéve. |
| 39. |
Azt mondta Jézus: Vegyétek le a követ. Azt mondta neki a halott nővére, Márta: Uram, már szaga van; mert negyednapi. |
| 40. |
Azt mondta neki Jézus: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét? |
| 41. |
Erre levették a követ. Jézus pedig felemelte szemeit, és azt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem. |
| 42. |
Én tudtam is, hogy mindenkor meghallgatsz engem;de a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. |
| 43. |
És ezeket mondván nagy hangon kiáltott: Lázár, jöjj ki! |
| 44. |
És kijött a halott pólyákba kötött lábakkal és kezekkel, és orcája keszkenővel körülkötve. Azt mondta nekik Jézus: Oldozzátok fel őt, és hagyjátok menni. |
| 45. |
Most már azok közül a zsidók közül, akik Máriához mentek és látták, amiket Jézus cselekedett, sokan hittek őbenne. |