| 1. | Jézus pedig hat nappal húsvét előtt Bethániába ment, ahol az a meghalt Lázár volt, akit feltámasztott halottaiból. |
| 2. | Természetesen vacsorát készítettek neki ott, és Márta szolgált fel; Lázár pedig egyike volt azoknak, akik vele asztalnál ültek. |
| 3. | Mária pedig vévén egy font igazi, drága nárduskenetet, megkente Jézus lábait, és tulajdon hajával törülgette azokat; a ház pedig megtelt a kenet illatával. |
| 4. | Azt mondta erre egyik tanítványa, Iskariót Simon fia, Júdás, aki őt elárulandó volt: |
| 5. | Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és adták volna a szegényeknek? |
| 6. | Ezt pedig nem azért mondta, mert a szegényekre volt gondja, hanem mert tolvaj volt, és nála volt az erszény, és amit beletettek, elsikkasztotta. |
| 7. | Azt mondta erre Jézus: Hagyd őt; temetésem napjára tartotta ezt. |
| 8. | Hiszen a szegényeket mindenkor megkapjátok magatoknál; de engem nem kaptok meg mindenkor. |
| 9. | A zsidók közül most már nagy sokaság tudta meg, hogy ott van; és oda mentek, nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott halottaiból. |
| 10. | Tanácskoztak pedig a főpapok, hogy Lázárt is megöljék; |
| 11. | mert sokan őérte mentek a zsidók közül, és hittek Jézusban. |
| 12. | Másnap a nagy sokaság, mely az ünnepre jött, hallván, hogy jön Jézus Jeruzsálembe, |
| 13. | vette a pálmaágakat és kiment elébe, és kiáltotta: Hozsánna; áldott, aki jön az Úr nevében, az Izráel királya! |
| 14. | Találván pedig Jézus egy szamarat, felült reá, mint meg van írva: |
| 15. | Ne félj, Cijón leánya; íme királyod jön, szamárcsikón ülve. |
| 16. | Ezeket pedig nem értették tanítványai először; csak mikor megdicsőíttetett Jézus, akkor jutott eszükbe, hogy ezek voltak írva felőle, és ezeket tették vele. |
| 17. | A sokaság, mely vele volt, mikor Lázárt kihívta a sírból és feltámasztotta halottaiból, természetesen bizonyságot tett. |
| 18. | Elébe is azért ment a sokaság, mert hallotta, hogy ő ezt a jelt cselekedte. |
| 19. | A farizeusok tehát azt mondták egymásnak: Látjátok, hogy nem értek semmit? Íme, a világ utána ment. |
| 20. | Voltak pedig néhányan hellének azok között, akik felmentek, hogy imádkozzanak az ünnepen; |
| 21. | ezek most már a galileai Bethsaidából való Filephez mentek, és kérték őt, mondván: Uram, szeretnők Jézust látni. |
| 22. | Filep ment és mondta Andrásnak; András ment, meg Filep, és mondták Jézusnak. |
| 23. | Jézus pedig felelt nekik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Embernek Fia: |
| 24. | Bizony, bizony mondom nektek, ha a búzaszem a földbe esve meg nem hal, egyedül maga marad; ha pedig meghal, sok gyümölcsöt terem. |
| 25. | Aki szereti életét, elveszti azt; és aki gyűlöli életét ezen a világon, örök életre tartja meg azt. |
| 26. | Ha nekem szolgál valaki, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. És ha valaki nekem szolgál, megtiszteli azt az Atya. |
| 27. | Most az én lelkem nyugtalan; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától! De ezért jöttem erre az órára. |
| 28. | Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Erre szó jött az égből: Meg is dicsőítettem, ismét meg is dicsőítem. |
| 29. | A sokaság erre, mely ott állt és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azt mondták, hogy angyal szólt neki. |
| 30. | Felelt Jézus és azt mondta: Nem énértem lett e szó, hanem tiértetek. |
| 31. | Most van ítélet e világ felett; most vettetik ki e világ fejedelme. |
| 32. | És én, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok. |
| 33. | Ezt pedig azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni. |
| 34. | Felelt neki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus megmarad örökké; hogy mondod hát te, hogy az Ember Fiának fel kell emeltetnie; kicsoda ez az Embernek Fia? |
| 35. | Erre azt mondta nekik Jézus: Még egy kevés ideig a világosság köztetek van. Járjatok, míg a világosság veletek van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket. És aki a sötétségben jár, nem tudja, hova megy. |
| 36. | Míg a világosság veletek van, higgyetek a világosságban, hogy világosság fiai legyetek. Ezeket beszélte Jézus, és elmenvén elrejtőzött előlük. |
| 37. | Noha pedig ő ennyi jelt cselekedett előttük, nem hittek benne, |
| 38. | hogy beteljesedjék Jesaja próféta szava, melyet mondott: Uram, ki hitt a mi prédikálásunknak; és az Úrnak karja kinek jelent meg? |
| 39. | Azért nem tudtak hinni, mert ismét Jesaja mondta: |
| 40. | Megvakította szemeiket, és megkeményítette szívüket; hogy nehogy lássanak szemeikkel, és értsenek szívükkel és megtérjenek, és meggyógyítsam őket. |
| 41. | Ezeket mondta Jesaja, mikor látta az ő dicsőségét és szólott felőle. |
| 42. | Mindazáltal az elöljárók közül is sokan hittek benne; de a farizeusok miatt nem vallották be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből. |
| 43. | Mert jobban szerették az emberek dicsőségét, mint az Isten dicsőségét. |
| 44. | Jézus pedig kiáltott és azt mondta: Aki bennem hisz, nem bennem hisz, hanem abban, aki engem küldött. |
| 45. | És aki engem lát, látja azt, aki engem küldött. |
| 46. | Én világosságul jöttem a világra, hogy senki, aki bennem hisz, sötétségben ne maradjon. |
| 47. | És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megtartsam a világot. |
| 48. | Aki elvet engem és nem fogadja el beszédeimet, van annak, aki elítélje őt; az Ige, melyet szóltam, az ítéli el azt az utolsó napon. |
| 49. | Mert én magamtól nem beszéltem; hanem aki küldött engem, az Atya, az adott nekem parancsot, mit mondjak és mit beszéljek. |
| 50. | És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket tehát én beszélek, amint az Atya mondta nekem, úgy beszélem. |