1. | A húsvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen ebből a világból az Atyához, mivel szerette a világban levő övéit, utoljára megtisztelte őket. |
2. | És vacsora után, mikor az ördög már belesugallta Iskariót Simon fiának, Júdásnak szívébe, hogy őt elárulja, |
3. | bár tudta Jézus, hogy mindent kezébe adott neki az Atya, és hogy az Istentől jött ki és az Istenhez megy, |
4. | felkelt a vacsorától és letette felsőruháját, és egy kendőt vévén, körülkötötte magát. |
5. | Aztán vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte mosni a tanítványok lábait, és megtörölni a kendővel, mellyel körül volt kötve. |
6. | Mikor így Simon Péterhez érkezett, az azt mondta neki: Uram, te mosod meg az én lábaimat?! |
7. | Felelt Jézus, és azt mondta neki: Mit cselekszem én, te nem tudod most, de megérted ezután. |
8. | Azt mondta neki Péter: Az én lábaimat soha meg nem mosod. Felelt neki Jézus: Ha meg nem moslak téged, nincs hozzám közöd. |
9. | Azt mondta neki Simon Péter: Uram, ne csak a lábaimat, hanem a kezeimet és a fejemet is. |
10. | Azt mondta neki Jézus: Aki megfÚrdött, annak csak a lábait szükséges megmosni, különben egészen tiszta; és ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan. |
11. | Mert tudta, ki az, aki őt elárulja; azért mondta: Nem vagytok mindnyájan tiszták. |
12. | Mikor pedig megmosta lábaikat és felvette felsőruháját, ismét leülvén, azt mondta nekik: Értitek, mit cselekedtem veletek? |
13. | Ti engem Mesternek és Úrnak hívtok; és jól mondjátok, mert az vagyok. |
14. | Ha tehát én megmostam a ti lábaitokat, az Úr és a Mester; nektek is meg kell mosnotok egymás lábait. |
15. | Mert példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek. |
16. | Bizony, bizony mondom nektek, a szolga nem nagyobb uránál, sem a követ nem nagyobb annál, aki őt küldte. |
17. | Ha ezeket tudjátok, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket. |
18. | Nem mindnyájatokról mondom; én tudom, kiket választottam: de hogy beteljesedjék az Írás: Aki velem eszi a kenyeret, felemelte sarkát ellenem. |
19. | Most megmondom nektek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higgyetek, hogy én vagyok. |
20. | Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki befogadja, ha valakit küldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. |
21. | Ezeket mondván Jézus, felháborodott szellemben, és bizonyságot tett és azt mondta: Bizony, bizony mondom nektek, hogy közületek egy elárul engem. |
22. | Erre a tanítványok egymásra néztek, bizonytalankodva, kiről mondja. |
23. | Tanítványai közül pedig az egyik Jézus kebele felől ült, akit Jézus szeretett; |
24. | ennek intett tehát Simon Péter, hogy tudja meg, ki az, akiről szólt. |
25. | Az pedig Jézus mellére hajolva azt mondta neki: Uram, ki az? |
26. | Felelt Jézus: Az, akinek én bemártván a falatot, odaadom. És bemártván a falatot, Iskariót Simon fiának, Júdásnak adta. |
27. | És a falat után akkor belement a Sátán abba; Jézus pedig azt mondta neki: Amit cselekszel, cselekedd hamar! |
28. | De ezt az asztaltársaságból senki sem értette, mire mondta neki. |
29. | Mert némelyek azt gondolták, mivel az erszény Júdásnál volt, hogy azt mondta neki Jézus: Vedd meg, amikre szükségünk van az ünnepre; vagy a szegényeknek hogy valamit adjon. |
30. | Elvévén tehát a falatot, az tüstént kiment; éjszaka volt pedig. |
31. | Mikor pedig kiment, azt mondta Jézus: Most dicsőíttetett meg az Embernek Fia, és az Isten megdicsőíttetett őbenne. |
32. | Ha az Isten megdicsőíttetett őbenne, az Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, és ezennel megdicsőíti őt. |
33. | Gyermekeim, még egy kevés ideig veletek vagyok. Kerestek majd engem, és, mint a zsidóknak mondtam, hogy ahova én megyek, ti nem jöhettek, most nektek is mondom: |
34. | új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, hogy ti is úgy szeressétek egymást. |
35. | Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van bennetek egymáshoz. |
36. | Azt mondta neki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felelt neki Jézus: Ahova megyek, nem követhetsz most engem; később követni fogsz. |
37. | Azt mondta neki Péter: Uram, miért nem követhetlek most? Az életemet adom érted! |
38. | Felelt neki Jézus: Az életedet adod értem? Bizony, bizony mondom neked, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. |